A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Széki csérek a Hortobågyrol. 3. Madarak. Dr. Madaråsz Gyulâtôl. Müzeumunk ornithologiai gyüjteménye hivatâsânak s a modern kovetelményeknek megfelelôleg két fôcsoportra: szemléltetô és szorosan vett tudomânyos részre oszlik. Elôbbi a nagy kôzônség oktatâsâra, utôbbi a szakemberek buvârkodâsânak kielégitésére szolgâl. Mielôtt ezen két külônbôzô czélt szolgâlô gyüjtemény jelen âllapotât ismertetném, szük- ségesnek tartom a gyüjtemény keletkezését és fejlôdését rôviden vâzolni, hogy megérthetô legyen a mai irâny tôrekvése, mely a gyüjteményt egyszersmind provincziâlis jellegébôl a müvelt nyugati âllamok mùzeumainak és tudomânyos intézeteinek szinvonalâra emelte. Tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Muzeum eleinte csak kônyvtârbôl âllott s csak azutân fejlôdôtt ki lassanként a többek között a Természetrajzi osztâly s abban az ornithologiai gyüjte- mény is. Az elsô szerzeményi lajstrom, mely madârgyüjteményrôl tanuskodik, 1821-bôl ered s 414 darab madarat sorol fel, jobbâra oly példânyokat, melyeket Jåny Pâl müzeumi gondnok az orszåg külônbôzô részein mûzeumi kôltségen gyüjtôtt. Kis része a gyüjteménynek a mai napig megvan, nagy részét azonban az 1838. évi ârviz elpusztitotta. A mâsodik szerzeményi lajstrom 1822-bôl szâr- mazik s szintén Jâny Pålnak. 181 darab madarat szâmlâlô gyüjtésére vonatkozik. Ezek a madarak is nagyobbrészt az àrviz alkalmâval pusztultak el. Egy 1836. évbôl szârmazô lajstrom tanùsâga szerint Pelényt Salamon Jånos 1835-ben, a mint Jâny Pål utôdâul a Nemzeti Müzeumhoz kinevezték, 365 darabbôl âllô madârgyüjteményét a természetiek târânak adta. Petényi eme gyûjteménye és a Jàny-iéle imént emlitett gyüjtések képezték alapjât a madârtani gyüjteménynek. Mâr 1840-ben szép gyarapodâst nyert ez Fôldvàry Miklôs fôldbirtokosnak értékes és jobbâra Pest vârmegye orniszâra vonatkozô gyüjteményével, melyet Foldvåry halâla utân Isfvån föherczeg ajândékozott volt Mùzeumunknak. Magânemberektôl az elsô hüsz év alatt alig 30—40 madâr érkezett. 1844-ben Dtevald besz- terczebânyai fôerdész egy kis tojâsgyüjteménynyel (38 faj 62 darab) és Ponyråcz Antal zombori kinestâri ülnôk néhâny madârfaj fészkével jârult a gyüjtemény fejlesztéséhez. Ezzel véget ért a gyüjteménynek az a bôlcsô korszaka, a midôn a buvâr nem gondolt egyébre, mint kôzvetlen kôrnyezetének lényeire, bâr ama sokféleségek és vâltozatok irânti titkos vâgy, a mikkel a nagy