A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XX A Magyar Nemzeti Muzeum alapitåsa es fejlodése mai napig Széchényi Lajos a helytartô-tanàcsot 1821-ben megsürgette a jôvàhagyott alapitôlevél expediàlàsàra, ügy làtszik, soha életbe nem lépett: a kônyvtàr késôbbi ôre, Mâtray Gâbor legalàbb, ki a legfelsôbb jôvàhagyàsrôl nem is tud, 1857-ben grôf Széchényi Pàl- hoz intézett emlékiratàban ügy adja elo a dolgot, hogy a segédkônyvtàr kisebb részeiért még 1819—1820-ban a Miller-féle eladàskor ôsszesen 2817 frt folyt be, de keveseltetvén az elért eredmény, az eladâs nâdori rendeletre beszüntettetett ; a visszatartott nagyobb rész, hely és szekrények hiànyàban, a müzeum többi könyveivel összekevertetett s külônvàlasztàsa feledésbe ment. A cs. kir. helytartôtanàcs 1855 56-ban ugyan elren- delte a külônvàlasztàst és külön lajstromozàst, erre azonban kôltség és munkaerô hijjân nem került a sor. Ma màr a külônvàlasztàsnak nem volna értelme, mert mâs üton, a mindennapi hasznàlatra szolgàlô kézikônyvtàr létesitése àltal ment teljesedésbe alapitônk elôrelâtô bôlcs gondoskodàsa. Grôf Széchényi Ferenczet a Nemzeti Müzeum elsö igazgatôja sem élte tül sokkal; elbetegesedvén, élénk tevékenysége alâbb hagyott; igy az àltala szerkesztett „Acta Litteraria Musei Nationalis Hungarici“ màsodik kötete, a mely 1820-ban készült el, kéziratban maradt; màr nem volt benne annyi szivôssàg, hogy ezt az érdekes hazai müvelôdéstôrténelmi munkât, a melynek elsö kôtetét 1818-ban alàiràs ütjàn adta ki, szintén ily üton kôzrebocsàssa, noha annak harmadik kôtetét az elôszôban 1823-ra igéri. Személyét illetô nagyratôrô aimait sem làtta kielégitve ; az akkori nagy dràga- sâg mellett 2000 vàltô forint vagyis pengô pénzben 800 frt fizetése még az anyagi gondoktôl sem mentesitette ; hozzàjàrult ehhez még a nàdor ismételt neheztelése, a melyet az utolsô években betegeskedése okozta kôzônyével vont magåra. 1823 nov. 22-én halt meg. Onmagàval meghasonlott kedélyhangulatàt hiven tükrôzik vissza siriratànak eme szavai: ....„in senectute pro proemio persecutionem tulit. Non tam morbo quam animi moerore confectus .... occubuit.“ A sors keze megtorolta hibåit, mi tehàt adôzzunk elismeréssel emlékének, kivàlô szellemi képességeiért s ama valoban fàradhatatlan munkàssàgàért, a mellyel a Magyar Nemzeti Müzeum fejlesztésében alapittatàsa elsö, oly nagyon viszontagsàgos korszakàban maradandô érdemeket szer- Zett s melyért az utôkor hàlàjàra méltân igényt tarthat. Miller halàla utàn a nàdor a müzeumi igazgatôi teendök ellàtàsàt Haliczky Antalra, a rang szerint legidôsebb müzeumi ôrre bizta. Grôf Széchényi Lajos méltôan lépett atyja nyomdokaiba, midön 1827. màrcz. 5-én kelt alapitôlevelével 10,000 ezüst forintnyi alapitvànyt tett a Nemzeti Müzeum Széchényi orsz. kônyvtàra javàra e szavakkal: „Boldogult Atyàmnak példàjàtôl és kedves Hazàm irànt viseltetô szeretetbôl indittatvàn, hogy a Magyar Orszàgot illetô, vagy Magyarok àltal készülendô kônyvek, kéziratok, képek, mappàk és pénzek tovàbb is megszereztethessenek és igy az emlitett Széchényi Orszàgos Kônyvtàr üjabb és üjabb szerzeményekkel gyarapittathasson“. Az alapitvàny feltételei a kôvetkezôk: 1. a 10,000 forint a segesdi majoratus tulajdonosànàl marad felmondhatlanul; 2. az ôsszeg 5%-a 1827. jül. 1-tôl az alapitô vagy a segesdi majoratusban utôdja àltal évnegyedes részletekben fizetendô ; 3. az évi 500 ezüst forint kamatokbôl 400 frt a kônyvtàr gyarapitàsàra, 4. 100 frt a kônyvtàr gondviselôjének jobb élelmezésére forditandô ;