A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Muzeum alapitasa és fejlôdése mai napig XIX a maga részérôl hozzåjårul, egyszersmind ôszinte sajnålkozåsåt fejezi ki ezen ügynek hosszas halogatâsa felett, melynek oka volt mâsfél évi tâvolléte, a teendôk ôssze- halmozôdâsa, a Felségek kôzbejôtt magyarorszàgi lâtogatâsa és részben a M. Nemzeti Mùzeum igazgatôjânak ezen ügy lebonyolitàsâban valô pontatlansåga és kônnyelmüsége. „Reménylem — mondja — mindezek Excellentiâd elôtt kimentik hosszas késedelme- met“. Kimeritôen megbeszéli ezutån az alapitôlevél egyes pontjait s åttérve az eladott kônyvek kérdésére, ismét ke- mény szavakban hibâztatja Millert s abbeli reményének adva kifejezést, hogy az elåru- sitâs a segédkônyvtâr ållagå- ban nagyobb kårt nem okozott, megjegyzi» hogy az eladàst be- szüntette. Grôf Széchényinek még volt annyi ereje, hogy a fô- herczeg ezen intézkedéseért nov. 30-àn meleg köszönetet mondjon s alapitô-levelére a legf. jôvàhagyàst kikérje; decz. 12-én kelt a nâdori leirat, a melyben a fôherczeg értesiti grôf Széchényi Ferenczet, hogy alapitôlevele legf. jôvâhagyâs végett felterjesztetett, — ez azon- ban mâr nem talàlta életben, mert nemeslelkü alapitônk mås- nap, azaz 1820. decz. 13-àn Bécsben elhunyt; ez utolsô ala- pitvânya mindazåltal legfelsöbb megerôsitést nyert, — kitünik ez herczeg Kohåry Ferencz al- kanczellårnak grôf Széchényi Lajoshoz mint az elhunyt ala- pitô legidôsebb fiàhoz 1820 mårcz. 22-én intézett félhivatalos levelébôl, .melyben tudatja, hogy O Felsége a grôf Széchényi Ferencz àltal soproni kônyvtàràbôl alapitott segéd- kônyvtàr alapitô-levelét minden pontjåban jôvàhagyta s az elhunyt alapitô helyett fiainak fejezi ki elismerését. Csodàlatosképen ez az alapitvâny, daczâra annak, hogy grôf ni* *