A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XVIII A Magyar Nemzeti Mûzeum alapi'tåsa és fejlôdése mai napig Széchényi Ferencznek azonban, habâr Miller kihivô magaviselete ôt egyénileg mélyen sértette is, a Nemzeti Mûzeum irânt valô szeretete nem vàltozott, sôt azt élete alko- nyân ûjabb alapitvànynyal gazdagitotta. 1819. januår 15-én kelt alapitô-levelében „a tanul- mânyok elômozditàsàra, az egybegyüjtött tàrgyak meghatârozhatàsàra s az ifjûsàg kiképezésére“ régi classicusok, külföldi remekirôk müveiböl, egyéb külföldi tudomà- nyos munkâkbôl, metszetek, földabroszok és kéziratokbôl allô, egyszôval nem magyar érdekü soproni kônyvtàràt is, külôn kezelendô segédkônyvtâr czimén, a Nemzeti Müzeumnak adomânyozza azzal, hogy a mâsod- és felesleges példànyok eladàsabôl befolyô összeg jôvedelme a kônyvtàri tisztviselôk fizetésének javitàsàra fordittassék. Ennek az ujonnan adomânyozott kônyvtàrnak megbecslésére s âtvételére Horvàt Istvân kônyvtàri ôr küldetvén ki, Sopronbôl 1819. februàr 20-rôl jelenti a grôfnak, hogy a 9205 kôtetbe foglalt 4632 mübôl allô segédkônyvtàrt 26,002 frt 8 krra, a fôld- abroszokat és külônféle metszeteket pedig 8000 frtra, ôsszesen tehàt 34,002 frt 8 krra becsülte, az egész gyüjteményt làdàkba csomagolta, Sopron és Gyôr vàrmegyék alispànjainak tanàcsàra azonban majd csak késôbb, ha az utak megjavultak, inditja utnak; — akkorra a jàràsi szolgabiràk felügyelete alatt hat hajdût igértek kiséretül Gyôrig, a hol ô személyesen lesz jelen a hajôra rakàsnàl, nehogy a viz kàrt tegyen bennök, mint hajdan a Bél-féle aktâkban. Kegyeletes emlékként ôrzi a Széchényi grôfok levéltàra Jôzsef nàdornak 1819. okt. 22-én sajàtkezüleg irt levelét, a mely erre az alapitvànyra vonatkozik s kétségtelen tanujele ama bizalmas viszonynak, mely ezt a két nagy jôltevônket intézetünk àllandô gondozàsàban egymàshoz füzte. „Hosszabb külföldi tåvollétem utàn hazatérve — irja a fôherczeg — elsö gondjaim kôzé soroztam megtekinteni azt az intézetet, melynek alapkôvét Excellentiàd hazafiüi buzgalma rakta le s a mely idôkôzben a honpolgàrok segélyével oly nagyra nôtt. A Nemzeti Mûzeum utolsô màsfélévi nôve- dékét àttekintve, elsö sorban Excellentiàd ûjabb ajândéka ötlött szemembe, a melylyel ezen intézetet a hazai kôzmivelôdés érdekében gazdagitotta. Nem tehetem, hogy mielôtt f. é. januàr 15-én kelt nagybecsü levelére a maga ûtjàn intézkedném, a kôzmivelôdés és a nemzeti irodalom érdekében tett eme kivàlô ajàndékért külônôs megelégedésemnek s a magyar nemzet ôrôkké tartô hàlàjànak kifejezést ne adjak Excellentiàd ily nagy àldozatkészségeért. Ehhez csatolom még minél gyorsabb felgyô- gyulàsàhoz füzôtt ôhajtàsomat.“ Sajnos, ez a jô kivànsàg nem teljesült; a grôf, ki ekkor màr halàlos betegsége magvàt hordta magàban, 1820. màjus 3-àn a nàdorhoz intézett elôterjesztését avval kezdi, hogy miutån sûlyosabb és tartôs betegsége kôvetkeztében ereje mindinkàbb hanyatlik, halàla elôtt tudni ôhajtanà, vajjon a nâdor minô rendeltetést adott a segéd- kônyvtàrnak s vajjon az ezen alapitvànyàban kikôtôtt feltételek teljesithetôk-e ? Egyûttal emlitést tesz arrôl az elôtte még hihetetlen hirrôl, hogy ebbôl a kônyvtàrbôl régi classicusok pesti kônyvàrusok ûtjàn eladattak. Ennek a kérelmének elintézését grôf Széchényi kôzelgô halàla elôérzetében u. a. évi okt. 28-àn megsürgeti; màr erre a nàdor sem vàrja be tôbbé a hivatalos ügymenet lassû lépéseit, hanem a grôfhoz nov. l-én intézett leiratàban kijelenti, hogy a segédkônyvtâr létesitésének feltételeihez