A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Muzeum alapitåsa es fejlôdése mai napig XVII egyéb mûzeumi târgyakat ajåndékozott, készpénzt azonban nem adott, nem sorozhatô a Mûzeum alapitôi kôzé, csupån az ajândékozôk között illeti meg ötet az elsö hely. Grôf Széchényi erre 1812. jünius 30-ân Sopronbôl a nådorhoz intézett es sajât- kezüleg fogalmazott levelében mindenekelött szerencsét kivàn magànak ahhoz, hogy a nådor ugyanazt a férfiut nevezte ki mùzeumi igazgatôvà, a kire az intézet alapitâ- sakor az o vàlasztàsa is esett, s jövöben is meg akarvàn felelni a fôherczegnek a müzeum irànt tanusitott fàradhatatlan gondoskodâsànak, kéri, legyen segitségére a Széchényi orsz. kônyvtâr ôrének kineveztetésében ; „tudom — mondja, —- hogy polgårtårsaimmal szemben sem mivelhetnék kedvesebb dolgot, mint ha ezen àllàs betôltésénél annak a szàndékàt teljesitem, a kinek a mi javunkat akarô jôsâgos lelkületét mi élok tapasz- taljuk, utôdaink pedig hålås kegyelettel fogjàk emlegetni. De egyùttal a nekem kegyesen engedélyezett kinevezési joggal is biztosabb akként élnem, hogy ott keressek tanåcsot, a hol a haza szerencséjének forråsa van. Ez volt az én eros remény- ségem mår akkor is, a midôn a csekély ajåndék felé, mit Hazåmnak felajânlottam, annak a képét helyeztem, a ki egyedül volt arra hivatva, hogy az intézetet diszitse, fejlessze és neki ållandosågot biztositson, semmi egyebet nem kérvén a kirâlyi kegybôl szåmomra és utôdaim szåmåra, mint hogy életemben én nevezzem ki az ôrt, az irnokot és a szolgåt, utôdaim pedig ajànlâsi joggal birjanak ezekre nézve.“ Felpana- szolja azutån Miller rågalmait s ezzel végzi levelét: „Fàjô lélekkel venném, ha Fenséged, a ki hiszem, hogy ismeri lelkemet, s hogy az mindenre kész, a mi a kirâly és orszåg javåra szolgålhat, abban a dologban årtatlanul és kihallgatås nélkül elitélt volna, a miben a haza diszére és polgårtårsaim hasznåra az elsö követ tettem le, tårsaimat az anyagiak osszeadåsåra hivtam fel és a kinek måsokkal együtt egyedüli ôhajtàsa volt az épület befejezésére Fenségedet megnyerni“. Grof Széchényi jülius 1-én Millernek is vålaszol tåmado levelére s a széles låtkoru nagy ur méltosågteljes hangjån védi jogait. „Orvendek — igy irja — annak is, hogy a kinevezés kérdését O Fensége elôtt szôba hozta, mert bizonyos vagyok a felöl, hogy az ö itéletétôl nincs mit tartanom, hisz mindenki ugy ismeri ot, mint a jog és kivåltsåg, az alapitok és alapitvånyok igazsågos védojét.“ Az alapitôlevélre megjegyzi, hogy azt Ö Felsége hagyta jovå, azon tehåt nincs mit kifogåsolni. A mûzeumi ållåsokra ö is mindenkor irodalmi multtal biro érdemes egyéneket nevezett ki; végül még josågosan figyelmezteti, hogy ûjabban elhanyagolja ot s egy ido ôta kerüli a néki adandô vålaszokat, midôn a konyvtåri lajstrom szåmåra a mûzeumhoz beér- kezett szerzôi és koteles példånyok kimutatåsåt bekéri. Miller åskålodåsainak ûgy låtszik, mégis volt bizonyos sikere, mert grof Széchényi 1812. szeptember 8-ån hosszabb indokolt elôterjesztésben sürgeti a nådor vålaszåt, a mely azonban elmaradt, s az ûgy a nådor és grof Széchényi között valôszinüleg élôszôval intéztetett el; erre vall legalåbb Horvåt Istvånnak a Széchényi orsz. konyvtår orévé 1815 decz. 7-én tôrtént kineveztetésérôl szôlô okmånya, mely szerint sok kivålo egyénnek és az alapito grof Széchényi Ferencznek különös ajånlatåra neveztetik ki. Ilyféle aprôlékos tüszûràsok minden mås, grof Széchényinél szükebb låtkoru egyént végleg elkeseritettek s esetleg teljes visszavonulåsra késztettek volna, grof A Magyar Nemzeti Müzeum multja és jelene. HI