A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XVI A Magyar Nemzeti Muzeum alapïtisa és fejlôdése mai napig forint 35 kr., a mely a hg. Grassalkovich-féle hatvani utczai teleknek ârverés ûtjân tör- tént eladâsâbôl befolyt. Ezen évekbe esik a mûzeumi régiség- és kônyvtàri gyüjtemények gyarapitàsâra nagy fontossâggal birô két intézkedés is: az egyik egy 1812-diki udv. rendelet, mely szerint az addig Bécsbe az udvari gyüjteményekbe küldetni rendelt kincsleletekbôl a budai m. kir. kamarânâl, a Nemzeti Mûzeum szàmâra is lehetett a belsô fémértéken târ- gyakat kivâlasztani ; a mâsik pedig 1813-ban a vårosi hatôsâgoknak hagyja meg, hogy a kôteles példânyok beküldésérôl szôlô, mâr-mâr feledésbe ment 1804-diki helytartô- tanâcsi rendeletnek a nyomdâkkal szem- ben szigorûan szerezzenek érvényt. Ezen fejlôdés természetes kôvetkezmé- nye, s mintegy a Nemzeti Mûzeum mint kôzmivelôdési intézet kiképezésének betetô- zése volt a nâdor 1812 màrcz. l-én kelt amaz intézkedése, melynél fogva Miller Jakab Ferdinàndot, addig a Széchényi orszàgos kônyvtàr ôrét a Nemzeti Mûzeum igaz- gatôjàvâ nevezte ki. Miller erre a kitün- tetésre a Nemzeti Mûzeum szervezése s gyarapitâsa kôrül kifejtett fåradhatatlan tevé- kenysége, a franczia hâborûk idején tanû- sitott ônfelâldozô eljârâsa s nagy tudomànya révén böven râszolgàlt. Az ûj igazgatôt azon- ban éppen ez az elôléptetés s a nâdor bizalma az alapitô grôf Széchényi Ferenczczel szem- ben oly lépésre ragadta, a mely a hâlâtlan- sâg és elbizakodottsâg vâdja alôl ôt fel nem mentheti. 1812 mâjus 16-ân kelt levelében, a melyben Horvât Istvânt nevezi meg mint olyant, a kinek a kônyvtâr-ôri âllâsra valô kinevezésére a nâdor is hajlik, tu- datva a grôffal igazgatôvâ tôrtént kineveztetését, elôre bocsâtja, hogy a mûzeumi tisztviselôk kinevezési joga egyedül a nâdort illeti, s abbôl a kôrülménybôl, hogy a helytartôtanâcs a kinevezendô mûzeumi tisztviselôk pâlyâzati kérvényeit neki fogja véleményezés és kijelôlés végett megküldeni, kétségbe vonja a grôfnak az alapitô- levélben biztositott kinevezési jogât. Àllitâsa szerint Bécsben is, Budân is vitatkoztak grôf Széchényinek az alapitôlevélben biztositott ama szokatlan joga felett, hogy a mûzeumhoz tisztviselôket nevezhessen ki, holott azok fizetésüket az egyetemi alapbôl huzzâk, s a grôf azokat tulajdonképen csak csalâdi érdemekért jutalmazza, pedig a kônyvtâri tisztviselô nem lehet valami obscurus egyén, hanem olyan legyen, a ki meg- felelô szellemi képességgel és bibliographiai szakismerettel bir. Àllitâsaiban annyira elragadtatja magât, hogy szerinte grôf Széchényi Ferencz, a ki csak kônyveket s