A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Ceyloni intô gyik. 4. Csùszômâszôk és kétéltüek. Méhely Lajostöl. A gerinczes âllatok e két osztâlyânak gyüjteménye nagyjâban ugyanolyan szempontok sze- rint alakult és fejlôdôtt, mint az emlôsôké. Tôrzskônyveink kimutatàsa szerint dr. Sadler Jôzsef mùzeumi ôr volt az elsô, a kl 1822-ben 3 magyarorszàgi fajjal vetette meg a târlat alapjàt s ugyan- abban az évben Dréher Istvân 4 magyarorszàgi teknôs bôrvâzâval folytatta a szerény kezdetet. Egy év mulva Jàny Pàl mùzeumi gondnok 2 bânsâgi teknôssel, 3 hazai gyikkal, 5 kigyôval, 3 szalamandrâval és 2 békâval szaporitotta a gyüjteményt, a mire — egy évtizedig tartô szünet utân — dr. Frivaldszky Imre O hazai és 18 külföldi fajjal gyarapitotta a tàrlatot, Rainer György Jànos pedig 1837 és 1847 között 46 tàtravidéki hüllôt és kétéltüt ajàndékozott a Mùzeumnak. A mult szàzad ötvenes éveinek vége felé az âllattârnak ebben az osztâlyâban is fôlpezsdül az élet, a mennyiben dr. Doleschall Lajos hazànkfia 1856-ban egyszerre 29 jàvai gyik- és 63 kigyôfajt juttat a Mùzeumnak s ugyanakkor Kovâcs Jânos 47 egyiptomi kigyôval, 4 teknôssel és 1 békâval tér meg afrikai ùtjâbôl, a K M. Természettudomânyi Târsulat pedig 19 hüllô- és 3 kétéltüvel jârul a gyüjtemény fejlesztéséhez. 1857-ben két nagyon becses târgygyal szaporodik a târlat; jelesen bârô Sina Simon egy ôriâs kigyô- s egy krokodilcsontvâzat vesz a Mùzeumnak, mely még mai nap is kitùnô karban dicséri az adomânyozô hazafias âldozatkészségét. A gyùjtés buzgalma a hatvanas években sem csôkken s mindegyre halmozôdnak a külföldi fajok, melyekkel vilâgjârô honfitârsaink bökezüen gyarapitjâk gyüjteményünket. Xàntus Jànos 1861-ben 65 kaliforniai kigyôt küld. Dr. Duka Tivadar 1861-tôl 1864-ig 35 keletindiai gyikot, kigyôt és teknôst, dr. Frivaldszky Imre 1864-ben 207 törökorszägi és kisâzsiai hüllôt, Verebélyi Imre pedig 1864-ben 20 mexikôi gyikot és kigyôt ajândékoz târlatunknak, sôt még a bécsi csâszâri mùzeum is 57 külföldi, az osztrâk Novara-expediczlô âltal gyüjtött fajt juttat Mùzeumunknak. A hetvenes években is örvendetesen fejlödik a gyüjtemény. Lapokat lehetne betôlteni a beérkezett adomânyok kimutatâsâval, mindamellett terünk nem engedi mindezek részletezését. A fontosabb tételek a kôvetkezôk: Xàntus Jànos 1870-ben 64 kétéltü-, 98 gyik-, 164 kigyô- és 1 krokodilfajt ; grôf Bethlen Ödön 1874-ben 8 birmai hüllôt; dr. Perl A. kolozsvâri fogorvos 1879-ben 9 északame- rikai fajt; Zach Ferencz 1879-ben 12 syriai gyikot és dr. Machik Béla ugyanakkor 54 szumâtrai gyikot, 144 kigyôt, 4 teknôst, 1 krokodilkoponyât és 12 békât ajàndékozott. A nyolczvanas években nagy meddôség âll be. Sem a hazai fajok gyüjtésében, sem a kül- földi anyag szaporitâsâban nem mutatkozik haladâs, a min egyébként meg sem ütközhetünk, mert a gyüjtemény addigi gondozôja dr. Kàroli Jànos elhalt, a târlat zsùfolva van feldolgozatlan anyaggal s a Mùzeum tisztviselôi bizonyâra minden alkalmat kerülnek, hogy a megfelelô szakerô hijâval tel- jesen czéltalan halmozôdâst ôregbitsék. Elvégre is a gyüjteménynek csak az adja meg igazi értékét, ha oly szakerô kezeli, a kl az egyesek s az intézet âldozatkészségébôl egybegyült anyagot tudomâ-