A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az ållattår 235 nyosan is feldolgozza; màskülônben holt kincs marad, melynek fenntartåsa és gondozåsa nagy és czéltalan terhet ro az intézetre. Eléggé sajnålatos, hogy Kovàcs Jånos s különösen Xåntus, Duka és Machik remek gyüjteményei semmi nyomot sem hagytak az irodalomban, holott ha idejében részesültek volna tudomånyos feldolgozåsban, sok tekintetben termékenyitôleg folyhattak volna be a herpetologia fejlôdésére. A midön azutàn hosszü idö mulva akadt volna e munkålatokra hazai szakerö, a gyüjtemények nagyrészt rossz karban voltak s az irodalmi értékesités is idejét multa. Ezt a szomorü korszakot mindenesetre a legjobban jellemzi, hogy még annak a 22 fajnak feldol- gozåsåra sem akadt hazai szakerö, melyet Lôczy Lajos 1880 végén Khinàbôl hozott volt. A közelmult évtizedben örvendetes javulàs ållott be. A közoktatasi kormâny 1896-ban a Nemzeti Mùzeum igazgatosågånak kérésére berendelte szolgålattételre Méhely Lajos brassôi tanàrt, a kinek 28t külföldi és 1636 hazai példànybôl allô gyüjteményét is åtvette. Azôta a tårlat részben adomånyozås, részben gyüjtés és våsårlås révén tetemesen gyarapodott s — a mi ennél is fonto- sabb — az egyes gyüjtemények irodalmi feldogozàsban is részesülnek és sok nevezetes fôlfedezéssel szolgåltåk a tudomânyt. Fenichel Samuel, a tåvol keleten elhùnyt hazânkfia, 1895-ben 20 rendkivül becses ûj-guineai fajjal, dr. Madarâsz Gyula 1896-ban 87 ceyloni, grof Zichy Jenö 1898-ban 134 Egy ûj-guineai béka petezsinorja és embryôja. kôzépâzsiai és Birô Lajos honfitårsunk 1896-tôl a mai napig mintegy 2000 ûj-guineai, indiai és ausztràliai példånynyal gazdagitotta gyüjteményünket, melyek tudomànyosan feldolgozva meg- lepô eredményekkel gyarapitottâk ismereteinket. E rôvid ôsszefoglalâs keretében lehetetlen råmutatnunk mindazokra a tudomånyos eredmé- nyekre, melyek az utôbb megnevezett gyüjtemények feldolgozåsåbol fakadtak, mindazonàltal e sorok irôja nem tagadhatja meg magâtôl, hogy legalàbb egy mozzanatot ne domboritson ki, mely a békåk fejlôdésérôl eddig tåplålt nézeteinket alapjåban megvåltoztatta. Birô Lajos-é az érdem, hogy Uj-Guineâbôl szåmos oly békafajt küldôtt Mùzeumunknak, melyek — mint a fentebbi rajzok- bôl làthatô — minden åtalakulås nélkül, teljesen készre fejlôdnek a petében és a kis madår môdjàra jönnek elö. A jelenség nagyon nevezetes, mert Méhely Lajos a „Természetrajzi Füzetek“ XXIV. kôtetében letett nagyobb tanulmånyåban épen Birô Lajos gyüjteményei alapjån bizonyitotta be, hogy ez a kétéltüek fejlôdésének ösi môdja, s hogy a lårvåkkal-fejlodés csak késobbi alkalmazko- dåsnak a kôvetkezménye. A fentemlitett külföldi gyüjtem ényeken kivül 1897-ben Wetchberyer béesi czégtol 56, Holtz berlini czégtol 7, 1895-tol fogva dr. Lendi Adolf budapesti intézetétol 37, Glaszner Kàroly cyprusi gyüjtötöl 1901 és 1902-ben 312, dr. Floericketöl 1901-ben 34 és Padewieth M. zenggi rovarkereskedötöl 16 példånyt szerzett a Mùzeum. Azonban a külföldi fajok nagyon håladatos tanulmånyozåsa koråntsem szoritotta håttérbe a hazai fauna gyüjtését és megfigyelését. Az ållattår tisztviselöi között egyetlen egy sincs, a ki kiküldetései alkalmåval ne terjesztette volna ki figyelmét a hazai csüszô- 30*