A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

264 Novénytår Ez idôben a nôvénytârban az emlitett herbâriumokon kivül megvolt mår Noe és Wolny herbâriuma, azutân Heuffel, Wierzbicki és Rochel herbâriumainak egy része és hozzâjuk került még Kovâcs herbâriuma, melyben Albach herbâriuma is foglaltatott. 1870-ben a régi természettârbôl ônâllô osztâlyok lettek. Igy a nôvénytani gyüj- temények is, dr. Haynald Lajos kalocsai érsek javaslatâra külôn nôvénytâri ôr fel- ügyeletére kerültek; szerveztetett egy külôn füvészeti ôrhivatal és az ûj nôvénytâri ôri âllâst 1870. januâr 22-én Janka Victor foglalta el. Ugyanekkor egy szolgai âllâs is szerveztetett. Haynald érsek pedig 12,000 forintnyi alapitvânyt tett oly czélbôl, hogy évi kamatai a nôvénytâri osztâly gyüjteményeinek gyarapitâsâra és rendezésére, valamint botanikai utazâsokra fordittassanak. Janka Victor elsô tiz évi mükôdésérôl 1881-ben a Természetrajzi füzetek Vol. IV. part. I—IL p. 13—16. tesz jelentést. „A Magyar Nemzeti Müzeum füvészeti osztâ- lyânak tôrténetéhez“ czimü czikkébôl kitetszik, hogy az âtvételnél „midôn is minden jôkarban talàltatott“, az osztâly âllott herbâriumbôl, technikai gyüjtemények és kézi kônyvtârbôl. A technikai gyüjtemények „mint: fagyüjtemények, egy, viaszbôl készitett szép gyümôlcs-gyüjtemény, külônbôzô lâtvânyossâgok hazai és külfôldi gazdasâgi nôvények természetben megszâradt darabjaibôl, fali tâblâk gazdasâgi és orvosi nôvényekbôl, azok magvainak plastikai csoportositâsâval, gyümôlcsnemeket âbrâzolô olajfestmények stb. az âsvânytani osztâly gyarapodâsa folytân tâmadt helyszüke miatt s egyszersmind a czélnak jobban megfelelôleg (!) a kôzteleknek adattak ât“. (L. az oszt. mai âllapotât!) A herbâriumrôl irja, „hogy Lumnitzer gyüjteményét (2652 szâmmal), Wolny gyüjteményét (2873 species), Sadler nagyszerü gyüjteményét (28,495 fajjal), a Kovâcs- Albach-féle gyüjteményt és a Simonyi Ernô képviselô âltal ajândékozott gyüjteményt a britanniai florâbôl, egy nagy kôzôs herbâriumba egyesitette Endlicher rendszere szerint, megtartva a Kovâcs-féle kiâllitâst, mely abban âll, hogy a nagy, kemény, fehér papiroson elhelyezett nôvények fajok szerint külôn kék ivekbe vannak egyesitve. Ez a nagy gyüjtemény képezi az osztâlynak rendezett nagy eurôpai herbâriumât. A Kitaibel-féle herbârium, részint honunk legnagyobb botanikusa irânti kegyeletbôl, részint mivel szâmos munkâban hivatkozâs tôrtént az egyes csomagokra s az ezekben lévô ivek szâmaira, nem soroztatott a nagy eurôpai herbâriumba, hanem külôn a maga eredetiségében hagyatott meg. 1870 ôta megszereztetett vétel ütjân, Xantus kôzbenjârâsa folytân a Weiss-féle nagy âzsiai gyüjtemény és egy dobrudzsai nôvényekbôl allô gyüjtemény, melyet Sintenis testvérek gyüjtôttek. Ezekhez jârultak Janka ajândékai, melyek részint sajât herbâriumâbôl, részint utazâsai alatt gyüjtôtt nôvényekbôl kerültek ki. A külfôldi gyüjtemények helyszüke miatt rendezetlen âllapotban vannak. A nôvények mind mérgezve, a rovarok megtâmadâsai ellen védve vannak.“ A kézikônyvtârrôl nem irja Janka, hogy hâny mü és kôtetbôl âllott. Janka a Haynald-féle alap kamataibôl 1871. és 1872-ben Kis-Gôrôgorszâgban utazott, 1873-ban Erdélyben és Olâhorszâgban, 1874-ben pedig Kôzép- és Alsô-Olaszorszâgban és Malta szigetén botanizâlt. Ezen utazâsokbôl és egy 1870-ben Szôrénymegyébe sajât kôlt-