A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Novénytår 291 I. FLORISZTIKA. A) Àltalànos érdekü florisztikai müvek. Fôtàrgyuk az egyes nôvényfajok pontos és alapos megkülônboztetése. Rendesen az egyes nôvény- fajok diagnôzisait, esetleg rôvid, fôleg csak morphologiai bélyegeken alapulô leiràsukat tartalmazzàk. A sokféle fajon valô kônnyebb àttekintés kedvéért bizonyos rendszerbe is vannak foglalva; a rend- szerezés czélja itt rendesen csak az àttekintés megkônnyitése, mig a természetes rokonsàg kifejezése gyakran egészen mellôzve vagy csak mellékesen érintve van. Elsô helyen all Linné (Linnaeus), a tudomànyos florisztikànak nem éppen elsô müvelôje, de egyszersmindenkorra alapvetôje, szàmos florisztikai müvével. Mai nap màr ritka s nagy becsben àllô idevàgô müvei közül a novénytani osztàly kônyvtàràban megvannak pl. a következök: Species plantarum, ed. I. (1753). — Ugyanaz, ed. IL (1762). — Ugyanaz, ed. III. (1764). Genera plantarum. — Systema plantarum. — Systema vegetabilium. — Systema naturale. Flora Lapponica. — Flora Suecica. — Philosophia botanica. — Amoenitates Academicae, stb., a legtöbb különbözö kiadâsban. Igen fontos kézikonyvek gyanànt ide vannak beosztva a Linné-féle müvek késôbbi szerzöktöl eredô kiadåsai: Systema vegetabilium, editio nova, cur. Roemer et Schultes, 1817—1830. — Ugyanaz, ed. 16, cur. Sprengel, 1825—1828. — Species plantarum, cur. Willdenow, 1797—1824. 11 kötet. — E helyt a Hortus Cliffortianus (1737) is meg legyen emlitve. Ide sorakozik még a H. E. Richter-tôl kiadott 300 lapra terjedo kötet, Caroli Linnaei Opera. Linné alapvetö müvei utån a kivàlô fontossàgü florisztikai müvek közül megvannak pl. a következök: De Candolle, Prodromus systematis naturalis regni vegetabilis, 1824 1873, I7 kötet. Hozzå tartozik még a Buek-féle Index. — De Candolle, Regni vegetabilis systema naturale, 1818 1821. — Crantz, Institutiones rei herbariae, 1766. — Clark, Card index of genera, species, and varieties of plants published since 1885. — Bentham et Hooker, Genera plantarum; Durand, Index. — Endlicher, Genera plantarum,' 1836—1840. — Jackson, Index Kewensis; Plantarum phanerogamarum nomina et synonyma omnium generum et specierum a Linnaeo usque ad annum 1885 complectens etc. 1893— (895. 4 kötet. — Kunth, Enumeratio plantarum omnium hucusque cognitarum, 1833—1850. 5 kötet. — Persoon, Synopsis plantarum, 1805—1807. — Vahlii Enumeratio plantarum. — Walpers, Annales botanices systematicae, 1848 -1868, 7 kötet. — Willdenow, Enumeratio plantarum horti regii botanici Berolinensis. 1809; reànk nézve igen fontos mü, mert Willdenow Kitaibellel valo ôsszekôttetése révén sok magyar novényt is vehetett fol. Függelékül az ügynevezett „Påterek“, azaz Linné elötti korbol valô, tôbbnyire nagy, bör- kôtésü müvek közül is emlitek meg egynehånyat, mert a floriståk még mindig becsben tartjàk s méltån. Ha a „Patres“ és „Kräuterbücher“ kora ôta a nôvények gyôgyitô hatàsàra vonatkozô nézetek alaposan meg is vàltoztak, az illetô könyvek mégis tudomànyos értékkel birnak. Az olykor igen finom és pontos fametszetei a reàjuk vonatkozô descriptiôval együtt nem egy nehéz florisztikai kérdésre adnak felvilàgositàst. Pl.: Exactissima descriptio rariorum plantarum, etc. Tobia Aldino Cesenate auctore, 1625. — Caspari Bauhini Pinax Theatri Botanici, 1671. Ugyanaz a szerzö, Phytopinax, 1589. — Ua„ Prodromus Theatri Botanici, 1671. — Bauhinus-Cherlerus-Chabraeus- Graffenried, Historia plantarum universalis, 1650—1660. Barrelierus, Icônes plantarum, 1714. — Buxbaum, Plantarum minus cognitarum centuria (I V), etc. 1728—1740. — Hieronymus Bock, Kreutterbuch, darin underscheidt nammen und Würckung der Kreutter etc. 1580. Herbarium Oth. Brunfelsii. 1539—1540. 3 k. — Brunschweick, Das nüwe distilier buoch, 1528. Caroli Clusii Atrebatis Rariorum aliquot stirpium, per Pannoniam, Austriam, et vicinas quasdam provincias obser- vatarum historia, 1583. stb. 37