A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XXX A Magyar Nemzeti Muzeum alapitåsa és fejlôdése a mai napig legnagyobb jôltevônket, Jôzsef nâdort elragadta a kérlelhetlen halâll A gondviselés megengedte érnie, hogy a kônyvtârbôl nagy nemzeti intézetté fejlesztett mûzeumi gyüj- temények létét biztositsa, de mâr azoknak tovâbbfejlesztésében àldàsos kezét nélkü- lözzük. Az öröm éve igy vâlt reânk gyâszszâ! A müzeumi gyüjtemények lassanként az ûjonnan emelt palotâban elhelyeztettek. Most Istvân fôherczeg nâdor volt intézetünk fôgondozôja mindaddig, a mig nâdori âllâ- sârôl 1848. oktôber havàban le nem mondott, a mikor beâllott az alapitô-levél 32-ik pontjàban emlitett nâdori hivatal-üresedés esete s a müzeum fôfelügyelete a helytartôtanâcs helyébe lépett felelôs magyar miniszteriumra szâllott ât. Ezt az âtmenetet legvilâgosabban Stoffer Jôzsef nâdori irodaigazgato 1848. okt. 20-ân a vallâs- és közokt. miniszterhez b. Eötvös Jôzsefhez intézett jegyzékének következö szavai vilâgitjâk meg: „A Magyar Nemzeti Mùzeumot illetô târgyak a miniszteri rendszer beâlltâval is még eddig a nâdor âltal intéztettek el, miniszteri ellenjegyzés mellett; magât az intézetet illetôkre nézve a nâdor és müzeum-igazgatô kôzt folyvân a levelezés; az épitések irânt pedig a jelentések Pollack Mihâly épitész és Gömöry Kâroly s ennek elhunytâval Krausz Kâroly épitési gondnokok âltal közvetlen a nâdorhoz s innen az e részbeni rendeletek is szinte egyenesen az épitéshez intéztetvén.“ A nâdor lemondâsa folytân Stoffer a nâla még elintézetlenül levô ügydarabokat, s novemberben az épitési terveket és a nâdori levéltâr mûzeumi aktâit megküldi a vallâs- és közokt. miniszteriumnak, a mely a mûzeumi pénzkezelést is 1848. nov. 15-én âtvevén, a Hivatalos Közlöny 1848. decz. hô 18-ân megjelent 191. szâmâban az âtvételt a Nemzeti Müzeum pénztâri âllapotâval együtt kôzzé teszi, s a hâtralékos kiadâsokra 14,870 frt 37 krt utalvânyoz. Ezzel a Nemzeti Müzeum a vallâs- és köz- okt. miniszterium hivatalos ügykôrébe ment ât. Az elsô felelôs magyar miniszterium gondoskodâsânak kôszônjük az 1848. évi XVIII. t.-cz. 39. és 40. §-ait, melyekkel a nyomdatermékek kôteles példânyainak beküldése most mâr tôrvényhozâsi ûton rendeltetett el. Az 1848. jûlius 2-ra Pestre összehivott orszâggyülés fôrendihâza a Nemzeti Müzeum disztermét hasznâlta ülésteremnek ; ez volt körülbelöl az elsô alkalom, a midön ez a tudomânyos felolvasâsok és ünnepségek szâmâra épült terem hasznâ- latba vétetett ; a miniszterium e czélbôl és mert „polgâri szabadsâg rend hijâval nem létezhetik, valamint szabad értekezés sem fejlôdhetik ki üdvösen személyes szabadsâg és legszigorûbb rendtartâs nélkül“, képes tervét oszttatta ki a Nemzeti Müzeum épületének és termének, ezzel mindenkinek tudtâra advân: „mikép fog mind a tôrvényhozô testület, mind a hallgatôsâg kiszabott illetô helyeire juthatni s ott tartôzkodhatni, miszerint sem a szabad tanâcskozâs, sem a nyilvânossâg csorbât ne szenvedjen“. A mûzeumi épület belsô berendezése azonban, a hogy az, egy még teljesen be sem fejezett épületnél mâsképen el sem képzelhetô, bizonyos fokig fogya- tékos volt, ûgy hogy pl. b. Perényi Zsigmondnak, a fôrendihâz mâsodelnôkének intézkedésére ez év oktôber havâban âllittattak be csak a kâlyhâk a müzeum disz- termébe, melyben az alkotmâny visszaâllitâsâval 1861-ben a képviselôhâz ülésezett, a mig a Sândor-utczai orszâghâz 1866-ban el nem készült; attôl fogva ismét a fôrendihâz vette ât.