A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Mûzeum alapitåsa és fejlôdése a mai napig XXXI Az 1848. évi mårcziusi napoknak egyik nevezetes emléke is füzôdik a Nemzeti Mûzeum épületéhez, jobb lépcsôszârnyàrôl szavalta ugyanis Petöfi Sandor mårczius 15-én a „Talpra Magyar“-t; az egyetemi ifjüsâg ennek emlékét évenkint a helyszinén szavalåssal kegyeletesen meg szokta ünnepelni, s a lépcsôszârnyat 1898-ban, mint az esemény 50-dik évfordulôjân, màrvàny emléktàblàval jelölte meg. A mai Müzeum-kert ül- tetvényei még csak az 50-es évekbôl valôk; a kert szintjét az épület kôrül mår Pollack Mihâly a mai magassagban tervezte s erre a czêlra, a hogy ez az épitésvezetoségnek a fôherczeg nådorhoz intézett jelentésébol kitetszik, a mû- zeumi épület alapozåsakor ki- emelt földanyagot hasznâlta fel; a vàrosi hatôsâgot pedig felkérte, hogy a kôrnyékbeli épitkezéseknél elökerülö fol- det, tôrmeléket s az utczai szemetet a telek többi részé- nek feltôltése czéljàbôl ide hordassa; igy a Müzeum- kert egyenlö lett az 1838-iki årviz utån tetemesen felemelt akkori Kirâly-ût, ma Mû- zeum-kôrùt szintjével. — Az 1848-ban belsöleg alig befeje- zett Nemzeti Mûzeum épületét környezö telek ekkor még csak elôl volt vasråcscsal el- låtva, a többi hårom oldalåt szegényes fa-palånk foglalta be, a melyen belül kert he- lyett homokbuczkåk terültek el, itt tartottåk gyakorlataikat a nemzetörök. A politikai viszo- nyok mind bonyolultabbakkå vålvån; 1849. måjus havåban, Pest bombåztatåsa napjaiban Kubinyi Agoston a Nemzeti Mûzeum kincseit komoly veszélyben låtta forogni, miért is azokat Érdy Jånos régiség- tåri or és Kovâcs Péter mûzeumi kapus segédkezése mellett a mûzeum pinczéjének egyik fülkéjébe befalaztatta, honnét csak a nyugalom helyreålltåval kerültek ismét elo.