A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XXXII A Magyar Nemzeti Mûzeum alapltåsa és fejlôdése a mai napig Bàrha Duschek Ferencz, mint pénzügyi miniszteri àllamtitkàr a kamarai elnöki lakàsban volt 75 drb részben elsôrangù régi festménynyel, Mészàros Làzàr hadügyi miniszter pedig a budai fegyvertàrbôl nagyobb szàmù fegyverekkel gyarapitottàk a mùzeumi gyüjteményeket, a kôzônség érdeklôdése a szabadsâgharcz idején a Nemzeti Mùzeumtôl természetszerüen elfordult ; a gyüjtemények szakszerü rendezése, s kiegé- szitése szünetelt, a gyüjteménytàrakat csak egyes szakemberek lâtogathattâk meg, a nagy kôzônség elôtt azok mâsfél évig zàrva voltak. Kôvetkezett az intézetünkre sok keserü zaklatâssal kezdôdôtt absolut korszak, a mely alatt a mùzeumi ügyeket a cs. kir. helytartôsàg intézte. — A Nemzeti Mùzeum rosszùl javadalmazott személyzetének elégtelen létszàma miatt a gyüjteménytârgyak lajstromozàsa s rendszeres felàllitâsa nem haladhatott a kivànt mértékben. A mùzeumi alap vagyoni helyzete zilàlt volt; fôleg ezeknek a hiànyoknak orvoslàsâra irànyult tehàt ezentùl a figyelem. A vagyoni helyzet javitâsâra a mùzeum kôltségvetését 1853 ôta a cs. kir. helytartôsàg az orsz. alapbôl évi 7350 forinttal pôtolta s 1854-ben ugyanebbôl az alapbôl egyszer s mindenkorra 80,000 pengôforintot utalvànyozott ; O Felsége pedig 1857-iki kôrùtja alkalmâbôl a budai kiràlyi vàrépitési alapbôl 50,000 pengôforintot engedélyezett. A mùzeum egyéb bajainak orvoslàsa czéljàbôl 1854-ben Tandler cs. kir. hely- tartôsàgi tanàcsos elnôklete alatt bizottsàg létesült, melynek kétrendbeli munkàlata alapjàn 1855-ben a gyüjtemények lajstromozåsåt s rendszeres felàllitâsàt rendelték el; 1859-ben a személyzeti ügyeket is rendezni kezdték, nevezetesen ebben az évben adta ki Albrecht fôherczeg kormànyzô az elsô szolgàlati szabàlyzatot, a mely a nàdori szervezetben foglalt rôvid s a kor igényeinek mâr meg nem felelô utasitàs helyébe lépett. Ez ùjabb szervezés idején a Nemzeti Mùzeumnak 9 tisztviselôje s ugyanily szàmù szolgaszemélyzete volt. De a kôzônség sem vonta meg az intézettôl tàmo- gatàsàt. Ugyancsak 1859-ben a magyar hôlgyek 26,000 forintos adomànyukkal a Nemzeti Mùzeum Széchenyi-kônyvtàrànak disztermét és két màs termét bùtoroztàk be. Az alkotmànynak 1860. oktôber havàban tôrtént visszaàllitatàsa utàn a Nemzeti Mùzeum ügyei ismét a m. kir. helytartôtanàcs ügykôrébe osztattak be s az 1861-iki orszàggyülés intézetünk ügyeinek rendezését hatârozatilag mondvân ki, grôf Pàlffy Môricz helytartô 1862-ben Demeczky Lajos helytartôtanàcsost küldôtte ki jelentés- és javaslattétel végett. Idôkôzben O Felsége 1862. oktôber 14-én kelt legfelsôbb elhatàro- zàsàval ama legkegyelmesebb szàndékàt nyilvànitotta, hogy a mig a Nemzeti Szinhåz és a Nemzeti Mùzeum irânt a tôrvényhozàs gondoskodik, tudomàst kivàn szerezni ez intézetek àllapotàrôl, hiànyairôl és szükségleteirôl s ama môdokrôl, miképen lehetne azokat oly àllapotba hozni, hogy czéljoknak megfelelvén, a haza diszére vàljanak. Ennek folytàn grôf Pàlffy Môricz, Magyarorszàg helytartôja, 1862. november 22-én grôf Andràssy Gyôrgy orszàgbirô elnôklete alatt egy 12 tagù bizottsàgot küldôtt ki, melynek jegyzôje dr. Römer Flôris volt; ez a bizottsàg 1863. màrczius 23-àn tette meg 12 pontba foglalt jelentését, melyben kiterjeszkedett a nemzeti mùzeumi osztàlyok szervezésére, a mùzeumi alap pénzügyeinek rendezésére, a személyzeti létszàm és illetményeinek emelésére, az épület jô karba hozàsàra s a gyüjteménytàrak bebùto-