A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

 A DEAK-SZOBA. Szatay Imrétôi. A Nemzeti Mùzeumban uralkodô helyszüke, a mely mâr oly sok és jogos panaszra adott okot, lehe- tetlenné teszi az ereklyetâr felâllitâsât. A mi kegyeleti târgyakkal birunk, ezek kôzül a régebben ittlevôk az egyes osztàlyokban nyertek ideiglenes elhelyezést, az ûjabb idôkben érkezetteket pedig csak raktârszerüleg lebet kezelnünk. Az âsvâny-ôslénytâri osztâlyba bele- ékelt szük âtjârô szobàban vannak a Deâk-ereklyék. Rôviddel a „haza bôlcsének“ 1876. évi januar hô 28-ân bekövetkezett elhunyta utân emléktârgyai egybegyüjtve, ebbe a szobâba kerültek. Egykori tulaj- donosuk puritân egyszerüségének megannyi bizony- sâgai a bütorok, az irôasztalfelszerelés s minden a a mi környezte ezt a nagy elmét; bûtoraival kôny- veinek egy része is ide került. Itt ôrizzük azokat az aprô emlékeket is, a melyeket Deâk Ferencz idô- tôltésül fâbôl faragott s jô ismerôsei kôrében szét- osztott; ezekbôl hagyatékként szintén kaptunk mâr néhânyat. Az ablak melletti târlôban, lâtjuk Erzsebet kirâly- nénak egészen sajàtkezüleg magyar nyelven irott levél- kéjét, a melyben Deâk Ferenczet asztalâhoz meghivja. A falon köröskörül szâzâval függnek a hatôsâgok és egyesek âltal, az elhunyt temetésére hozott koszo- rûk szalagjai, közöttük elsônek Erzsebet kirâlynéé, a melyet àldott emlékü nagyasszonyunk, sajât kezével helyezett Deâk ravatalâra.