A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Az åsvany-oslénytår 333 Az Északnémetorszågban ezen periodus alatt kifejlôdôtt rétegekbe zart kôvületek feltüntetésére làbasfejü molluszkàk, csigàk, kagylôk, karlàbüak, tüskebôrüek és a parasmilia, scyphia, coscinopora és coeloptychium ürbelüek nemeinek alakjai szolgàlnak. Az angolorszàgi albien-senonien emeletek valôdi krétaanyagàbôl bal- és ràkrészek, làbasfejü molluszkàk, csigàk, kagylôk, a tüskebôrüek kôzül a màr elôbb emlitetteken kivül még a cypho- soma, discoidea, salenia, pirena, catopygus és pentagonaster nemek fajai, karlàbüak és ürbelüekbôl parasmiliàk, siphoniàk, polypotheciàk és coscinoporåk làthatôk. A csehorszàgi quader és planer ôslénytani anyaga bal- és råkrészeket, làbasfejü molluszkàkat, a következö känozoos epochàban szintén fellelhetô csiga- és kagylônemek alakjait, karlàbüakat, tüskebôrüeket, ürbelüeket és protozoàkat tüntet fel. A krétaidôben a mai Galicziàt boritott tengert fôként làbasfejü molluszkàk, csigàk, kagylôk és tüskebôrüek népesitették be, mig a hasonkorü képzôdmény az Alpokban, az ügynevezett gosau- rétegek sok csiga- és a kagylôfaj mellett, szàmos ürbelüvel tünik ki, ezek kôzôtt mint gyakoriakat a cyclolites, columnastrea, astrocenia, trochosmilia és hydronophora nemek alakjait làtjuk. A magyarorszâgi neocom Làbatlan vidékérôl ammonites és apthychus, Bakony-Nànàrôl ammonites és epiaster, Olaszfalurôl turrilites, caprotina és galerites fajokkal szerepel. A kréta periodus utàn hirtelen és teljes àtalakulàst tapasztalunk a faunåban és flôràban. Mig ugyanis a mesozoos epocha sajàtsàgos saurus nemei, az abban dominàlô làbasfejü molluszkàk bizo- nyos csalàdjai teljesen fcihalnak és a karlàbüak lényegesen apadnak, addig helyüket elfoglaljàk szàrazfôldi emlôsôk és a nôvények kôzôtt az elsô izben elôfordulô dicotyledonok. Ezen ûj epochàt kànozoosnak nevezzük és àltalàban négy periodusàt külônbôztetjük meg, mint legrégibbet az eocent, melyet halak, ràkok, csigàk és kagylôk igen sok fajjal, néhàny kar- làbü, azutàn tekintélyes szàmmal tüskebôrüek, ürbelüek, de leginkàbb a protozoàk egyik neme, a nummulitoknak sokasàga hatàroznak meg és ennélfogva nummulitformatiônak is mondjuk. Ezt kôveti az oligocen periodus, az elôbbivel sokban egyezô faunàjàval és flôràjàval, kivéve, hogy a nummulitok egészen alàrendelt szerepet jàtszanak. Az ennél fiatalabb miocen és pliocen periodust hazànkban neogen névvel foglaljuk ôssze, a mely korszak képleteiben nàlunk hårom szintet különböztetünk meg: u. m. a legalso marint, mely a mediterran vidék mai napi szervezeteihez hasonlôkat mutat fel; azutàn a kôzépsô cerithium vagy szarmata szintet, melyben az elôbbitôl elütô, félig sôsvizi tengerlakôk foglaltatnak és a legfelsô con- geria szintet cardiumok, melanopsisok és congeriàkkal. Ezen képzôdmények szerves zàrvànyai nagy mennyiségben és vàltozatos formâkkal ki vannak àllitva: Tornàrôl, Bakonybélrôl, Tokodrôl, Sàrisàprôl, a budai Kissvàbhegyrôl, Lapugyrôl, Bujturrôl, Szobrôl, Szt.-Margittàrôl, Erdôbényérôl, Tinnyérôl és Kiràlykegyérôh A külfôldôn hasznålatos négyes beosztâst franczia-, angol-, olasz- és németôrszàgi anyag képviseli. Perciraea Gervaisii.