A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

342 A néprajzi osztâly olcsô âron kôzvetlen forrâsokbôl szerzik be. Minthogy azonban Magyarorszâgon a M. N. Müzeum az egyetlen, mely mâs vilâgrészek néprajzât is kell hogy bemutassa, az exotikus vagy inkâbb internationalis ethnographikâk gyüjtésében olyképen âllapitja meg feladatât, hogy az egész vilâg néprajzâbôl csak annyit mutat be, a mennyi a nagykôzônségnek szükséges arra, hogy egységes és egészséges fogalmat nyerjen az egyes vilâgrészek föbb népcsoportjainak és népeinek életviszonyairôl, müvelôdésérôl S igy gyüjteményünk ebben a részben nem annyira a nagy mennyiségre, mint inkâbb a kivâlôbb typusok bemutatâsâra kell törekednünk. Am ha le kell is mondanunk arrôl, hogy exotikus vagy nemzetközi gyüjte- mények dolgâban a külfölddel versenyezzünk, sajât nemzetünk kulturtôrténeti fejlôdése a leghatârozottabban azt követeli, hogy e fejlôdési folyamat gyümölcseit, az û. n. ethnographikâkat, kineses hâzba gyüjtsük, ezâltal oly néprajzi gyüjteményt biztositva nemzetünknek, melynek pârjât a nyugat âllamai a viszonyok természeténél fogva ma mâr nem teremthetik elô. E téren legelsô feladatunk az, hogy hazânk jelenleg élô népfajtâinak életviszonyait tüntessük fel ethnographikus târgyaikban népenkint és vidékenkint. Mâsodik fel- adatunk az, hogy a velünk nyelvileg és vérbelileg rokon népek târgyai gyüjtessenek egybe, mint a melyek sajât magyar kulturânkat szâmtalan pontban megvilâgitani és eredetünket, illetve ama népekhez valô viszonyunkat târgyilag igazolni hivatvâk. Harmadik feladatunk, hogy összegyüjtsük azon eurôpai népek jellemzô târgyait, melyek a mi nemzetiségeink egyes tôredékeit képezik részint azért, hogy ezzel nemzetiségeink néprajzât vilâgitsuk meg sajât eredetük fényével, részint azért, hogy a nemzetiségeknek és a magyarsâgnak egymâsra valô kölesönös hatâsât tüzetesen megâllapitsuk s târgyilag igazoljuk. Végül negyedik s utolsô, bâr nem kevésbbé fontos feladatunk az, hogy a hazânkban jelenleg élô, a magyarok bejôvetele ôta itt élt, sôt a magyarokat megelôzôleg hazânkban lakott népek és nemzetiségek testi âllapotât is megismerhessük, gyüjteményben bemutathassuk, mert ez a faj-tanulmâny adja kezünkbe azt a fonalat, melyen végig haladva magyar népünknek vérbeli hovâtartozâsâhoz s a beolvadt idegen elemek megismeréséhez juthatunk el. Lâssuk immâr, hogy a néprajzi osztâly az 1894-dik évvel kezdôdô üj korszakban a programm egyes részeibôl mennyit végzett a müzeum szâzéves jubilâris ünnepségéig, melylyel egyszersmind a néprajzi osztâly fennâllâsânak harmadik decenniumât végezi s a negyediket kezdi meg. Az 1894. évben a néprajzi osztâly gyarapodâsa külônôsen a velünk nyelvileg rokon népek gyüjteménye javâra tôrtént. A helsingforsi néprajzi müzeum intendânsa dr. Schwindt Tivadar ugyanis Vikâr Béla finn gyüjteményét egészitette ki üjabb 250 darabbal. Az ô kôzvetitésével Kallas Othmâr, a Balti tartomânyokban lakô észt nép eurôpai hirü kutatôja, eszt néprajzi târgyakbôl küldôtt be egy 36 darabbôl âllô gyüjteményt. Ekkor mâr az ezredéves orszâgos kiâllitâs néprajzi csoportjainak elôké- szitése is megindult, mely munkâlat fontossâgâval és nagy terjedelmével azonban, a rendelkezésre âllott rôvid idô nem volt arânyban. Mig a néprajzi osztâly magyar nemzeti alapjânak megteremtéseért szakembereink idehaza vâllvetve dolgoztak, azalatt 1895-ben