A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A néprajzi osztåly 341 A néprajzi osztåly eddig a Magyar Nemzeti Muzeum palotàjàban az åsvånytår hosszû folyosôjân volt elhelyezve; az osztàlynak nem volt irodåja, helyisége, az ûjabb gyüjteményeket leltàrozni, revideâlni, praeparâlni és szemléltetôen felållitani nem lehetett, s ha a kormåny 1887-ben nem tért ki az osztåly dotatiôjânak meg- adâsa elôl, most sem térhetett ki a helykérdés megoldâsa elôl, annal kevésbbé, mert a néprajzi osztåly megfelelöbb elhelyezését immår a magyar ethnographusok egyesült szövetkezete kôvetelte. Ugyanis 1889-ben megalakult a Magyarorszâgi Néprajzi Tårsa- såg, melyben a magyar néprajz zàszlôvivôi: Hunfalvy Pål, Våmbéry Armin, Xåntus Jånos, Herman Otto, Török Aurél, Herrmann Antal, Réthy Låszlo és Katona Lajos kôré az ethnographiånak egész sereg mükedvelô baråtja és åpoloja sorakozott s ez a tårsasåg legelso feladatâûl tüzte ki, hogy egy hazai néprajzi mûzeum alapittassék, melynek nemzeti tartalmåt az ezredéves orszågos kiållitås anyaga teremtse meg; addig is pedig azt surgette, hogy az a szerény anyag, mely a néprajzi mûzeum magvåt most képezi, legalåbb is hozzåférhetoen helyeztessék el. Ez utôbbi kivånalomnak felelt meg az akkori vallås- és kôzoktatâsügyi miniszter, grof Csåky Albin, az elhelyezés érdekében tett intézkedéseivel, a ki ugyanis 1892-ben a néprajzi osztàlynak a budai vàrkerti bazårban szållåst adott; e helyiség azonban rendkivüli nedvességével a gyüj- teményt végpusztulåssal fenyegette. Igy aztån 1893-ban a gyüjteményt mai otthonåba, a Csillag-utcza 15. (ma 3.) szâmû håz IL emeletén bérhelyiségbe kôltôztették. Igaz, hogy a håz bérhåz, nem mûzeâlis czélra épült s az akkori elsö lakås kicsiny is volt, de ez az elhelyezés megengedte, hogy az osztåly a maga helyiségeit a gyüjtemények gyara- podåsåval ujabb helyiségek hozzåbérlése ûtjàn hosszû idön åt ugyanazon egy épületben fejleszthesse s az ismételt és ismételt kôltôzkôdések a megerôsôdés munkåjåban ne zaklassåk s gyüjteményeinket ne pusztitsåk. Az ezredéves kiållitås Xåntus Jånos lelkében a reménység ûj sugarait gyujtotta meg. Szôval, tollal és tettel meg is inditotta a kiållitås néprajzi részének elokészitését, de mår nem érte meg azt az erkölcsi jutalmat, hogy a mit 22 éven åt hiåba vårt, a néprajzi osztåly ûj fellendülését låssa. 1893-ban sulyos betegség tåmadta meg. Azt még keresztülvitte, hogy az 1894-iki kôltségvetésben egy segédi ållås szerveztessék, de a mint arra e sorok irojåt 1894. januår 26-ån kineveztette, tôbbé az osztålyba be sem jött s ugyanazon év deczember 13-ån meghalt. De a magyar néprajzi tudomåny és a M. N. Mûzeum néprajzi osztålya fonållå- sånak imént våzolt 22 éve alatt annyit fejlödött, hogy az osztåly ûj vezetôje immår kiforrott kész programmot kapott, mely feltétlenül biztositotta az osztåly jövö fejlö- dését s ezzel az ô feladata az lett, hogy e programm alapjån a tårsadalom különbözö mozgalmait a néprajz érdekében a mûzeum javåra hasznålja ki. Ez a minden izében magyar és kizårolag nemzeti hivatåsra törekvö programm pedig, melyet Szalay Imre min. tanåcsosnak, a mûzeumi ügyek akkori referensének javaslatåra a vallås- és kôzoktatâsügyi minister irt elo, a következö: A Nemzeti Mûzeum néprajzi osztålyånak sohasem lehet czélja, hogy åltalånos (külföldi) gyüjteményei oly ållamok gyujteményeivel versenyezzenek, melyek ezt az anyagot akår tengerentûli gyarmataikbôl hivatalosan, akår kifejlett tengerészetük ûtjàn