A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

340 A néprajzi osztåly A néprajz irânt valô érdeklôdés ezutân mind szélesebb rétegeket hatolt åt. Herman Ottô gyüjteményének igazi jelentôsége csak akkor domborodott ki, mikor a gyüjtés kapcsàn megejtett kutatàsainak eredményeit a „Magyar halâszat kônyvé“-ben meg- irta (1887); ekkor tünt ki, hogy Herman tulajdonképen magyar népünk egy egész rétegét fedezte fel es mutatta be abban az ôsfoglalkozâsâban, a melynek mélyrehatô kutatåsa a magyar néprajzi tudomàny elsôrendü feladatànak bizonyult. Ugyanabban az évben jelent meg Jôzsef kirâlyi herczeg O Fenségének védnôksége alatt dr. Herrmann Antal szerkesztésében az „Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn“ czimü néprajzi folyôirat elsô szåma, mely Magyarorszàg néprajzi ismertetését tüzte ki czéljâul, s melybôl kitünt, hogy Magyarorszâgon maris egy egész sereg ember van, a ki az ethnographiâval szakszerüen foglalkozik. Az ethnographia müvelésének szükséges- ségét akkor mâr mindenki érezte. Hogy ez a kôzszellem milyen eros volt, bizonyitja egy ugyanazon évrôl regisztràlhatô harmadik tény, hogy t. i. a vallàs- és kôzoktatàs- ügyi miniszter Szalay Imre akkori osztàlytanàcsos javaslatàra ezen osztåly czéljaira évi 500 frtnyi dotatiôt bocsåt rendelkezésére. Ez a tény kifejezi azt, hogy a gyüjte- ményt fejleszteni kell. Hogy ez a fejlesztés csakis magyar alapon tôrténhetik, az irânt akkor mår senkinek sem lehetett kétsége. A mint terjedt az ethnographia irânti érdeklôdés s a mint az ethnographia müve- lésének szükségét érezték, egészen természetes volt, hogy feltàmadt Reguly szelleme is. 1888-ban a fiatal Påpai Kâroly dr„ halàlos kôr csirâjàval keblében, a legrajongôbb lelkesedéssel vette fel üjra a Reguly ôta 40 éven åt pihenô vândorbotot s tisztân ethnographiai és anthroplogiai kutatâsok czéljâbôl, szerény anyagi erovel elindult a vogulokhoz és osztjàkokhoz, bejårja azok egész területét Tobolszktôl Obdorszkig, Szamarovotôl Tomszkig, s kitartô szorgalommal jelentékeny anyagot gyüjt egybe s a néprajzi osztålynak mintegy 480 darabbôl allô osztjâk néprajzi gyüjteményt szerez be. Mâsfélévi utazås utån hazajôn, de mielôtt tanulmânyât sajtô alâ rendezhette volna, megtôrte ôt a halâlos kôr élete legjava idejében, 33 éves koràban. Egy évvel késôbben, 1889-ben induit ütnak Vikàr Béla Finnorszàgba; ô a finn nyelvet akarta tanul- mânyozni, de érezte, hogy a nyelvnek concrét fogalomszavait csak akkor értheti meg teljesen, ha egyszersmind tanulmånyozza azokat a târgyakat is, a melyeket e szavak megjelôlnek. Ebböl az elvbôl indulva, behatolt a finn tàrgyi néprajzi kuta- tâsokba s a néprajzi osztàly szâmàra egy minden darabjâban hiteles, kritikus és jôl meghatârozott néprajzi gyüjteményt közvetitett. Gyüjteménye mintegy 250 darabbôl àll. Påpai Kâroly és Vikâr Béla gyüjteménye! voltak tehàt azok, melyek a Reguly- hagyaték kevés, de immâr tôrténeti értékü darabjait kiegészitve, néprajzi osztàlyunkban 1890-ben, a velünk rokon népek müvelôdését bemutatô csoport egészséges alapjât vetették meg. Ugyanebben az 1890. évben kapta ajàndékul a néprajzi osztàly Teleki Samu grôf belsöafrikai gyüjteményét, mintegy 350 darabot. Elsô eset volt ez arra, hogy egy magyar four a néprajzi osztâlyrôl is megemlékezik. Elsô nagyobb gyarapodâsa volt ez az osztàly nemzetközi csoportjânak azôta, hogy Xântus Jànos âzsiai ütjâbôl visszaérkezett s végül ez volt az elsô afrikai gyüjtemény, mely osztà- lyunkba került.