A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

344 A néprajzi osztåly ma is kökorszakät éli. Fenichel Samuel végtelen elszåntsåggal akkor ment oda, mikor ennek a területnek népe még egészen érintetlen volt az eurôpai behatâstôl. Vållal- kozåsånak åra a fiatal buvår élete volt, mert 1894-ben epelåzba esett, mely kioltotta 26 éves ifjü életét a stephansorti korhåzban; expeditiojånak eredménye azonban részben meg volt mentheto s gazdag néprajzi gyüjtése (több mint 3000 tårgy) mår 1895-ben déli tengeri gyüjteményünk alapjåt vetette meg. Végre elkövetkezett az 1896. év, melytôl a magyar néprajz hivei oly sokat vårtak. Nem is csalodtak. A kiållitås keretében létesitett néprajzi faluban 24 vårmegye a sajåt megyéjebeli håztypust teljesen berendezve és huen öltöztetett båbokkal mutatta be és e håzak kôltségeit mår olyképen szavazta meg, hogy azok egész néprajzi anyaga a kiållitås bezårta utån a M. N. Muzeum néprajzi osztålyånak birtokåba menjen åt. A måsodik nagy gyüjtemény volt a Herman Ottôtôl az egész orszâgbôl osszeållitott halåszati és påsztoréleti gyüjtemény, mely a millenniumi kiållitås torténeImi focso- portjåban mår mint a M. N. Muzeum néprajzi osztålyånak tulajdona került bemuta- tåsra. A M. N. Muzeum igazgatôsàgànak elôterjesztésére a kiållitåsi igazgatôsâg dr. Jankô Jånossal összegyüjttette a népies munkaeszközöket is, minthogy azonban az ennek kiållitåsåra szånt helyet idöközben mås czélra kellett lefoglalni, a gyüjtemény közvet- lenül a néprajzi osztålyba jutott. E hårom gyüjtemény — ôsszesen mintegy 10,000 tàrgygyal szaporitotta néprajzi osztålyunk addig még szerény hazai anyagåt s egy- szerre lehetové tette egyrészt a néprajzi falu révén ügy a magyarsåg és toredé- keinek, valamint a nemzetiségeknek fôbb vidékenkint, måsrészt a Herman- és Jankô- gyüjtemény révén az egyes foglalkozåsoknak ôsszehasonlitô sorozatokban valô bemu- tatåsåt. A kiållitåsi év azonban még két nagy gyüjteménynyel gyarapitotta a néprajzi osztåly anyagåt: az egyik Zichy Jenô grôfnak, a magyarsåg eredete lelkes és åldo- zatkész kutatôjânak nagylelkü adomånya volt, a ki a Kaukåzusba és Kozép-Azsiåba 1895. és 1896-ban tett két elsö tudomånyos expeditiojånak egész néprajzi és régészeti gyüjtését ajåndékként a nemzet oltåråra helyezte s ily môdon a velünk rokon népek csoportjåt gyarapitotta mintegy 2000 darabbal; a måsik a Ribényi Antal kispesti plébånos kezdeményezésébôl a kispesti Rudolf fogadalmi templom javåra létesült, néprajzi-missiô-kiâllitâs, a mely az ezredéves kiållitås ideje alatt a M. N. Müzeum elôcsarnokâban ållittatott ki a vilåg legkülönbözöbb részén élô hittéritôk åltal beküldött néprajzi târgyakbôl. Ezt a kormåny a maga egészében megvette a néprajzi osztåly szåmåra, egyszerre mintegy 5000 darab tårgygyal gyarapitvån annak nemzetközi csoportjåt. Mindezen gyüjtemények a néprajzi osztålyba ôsszekerülvén, ennek immår meg- adtåk azt a jelleget, a melyet a programm eléje tüzôtt, azt a tartalmat, a mely végre egészséges magnak s a jövö biztositékånak voit tekinthetô. A feltorlôdott anyagot mår rendezni és felållitani kellett, azt rendeltetésétôl, az ethnographiai ismeretek terjesztésétôl, tôbbé elvonni nem lehetett, s a következö 1897. évet fôként a gyüjtemény rendszeres felållitåsa foglalta el. A gyüjtemények rohamos szaporodåsa azonban ezzel egyåltalåban nem szünt meg. Alig érkezett ugyanis hozzånk Fenichel halålånak hire, majd pompås gyüjteménye, egy magyar természettudôs, Birô Lajos, måris és ismét