A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A néprajzi osztâly 347 Elérvén immâr a néprajzi osztâly fennâllâsânak harminczadik évfordulôjâhoz, annak fejlôdését a kôvetkezô szâmokban fejezhetjük ki: 1872-tôl 1893-ig 5622 târgy képezte gyüjteményünk âllagât, a melyek az 1901-dik év végéig 34,611-re szaporodtak; mâs szôval az utolsô 8 év alatt megötszörözödött az alapgyüjtemény, a melynek ôsszegyulésére 22 esztendô kellett. Ez az ôriâsi fejlôdés pedig fokmérôje annak az âlta- lânos érdeklôdésnek, melyet a néprajz irânt az egész târsada- lom, hazânkban érez és tanu- sit. A fejlôdés lavinaként induit meg s a vallâs- és kôzoktatâs- ügyi magyar kir. miniszterium a szükségletek felmerülése sze- rint gondoskodott a néprajzi osztâlyrôl. Mig 1872-ben a nép- rajzi osztâlynak 1 tisztviselôje és 1 szolgâja volt, a tisztviselôk szâmât 1894-ben, majd 1898-ban egy-egygyel, a szolgâk szâmât 1895-ben egy laboranssal, 1898- ban egy szolgâval szaporitotta s ezenkivül 1896 ôta 1 szak- dijnok és 1 kisegitô szolga alkal- mazâsât engedélyezte ; az 1887- ben beâllitott elsô dotatiôt 500 frtrôl 1892-ben 600, 1894-ben 800, 1896-ban 2000 és 1901-ben 3000 frtra emelte; bùtorokra 1895-tôl kezdve, szakkônyv- târra 1898-tôl kezdve, a leirô lajstromokra 1899-tôl kezdve évi 1000 1000 frtot engedé- lyezett; a hazai gyüjtô-ütakra 1899-ben 250 frtot utalvânyo- zott, melyet 1900-ban 400 frtra, 1902-ben 1200 koronâra Dr. Jankô Jânos. emelt. Mindezeknél pedig sok- kal tôbbet kellett âldoznia a bér-helyiségre, mert az egymâsutân beözönlö gyüjtemé- nyek helyet követeltek s bâr egy részük csak raktârozva van, nagyobb részük (a gyüjtemények természeténél fogva) a felâllitâst is megkövetelte. S igy mig a néprajzi osztâlynak 1893-ban csak 9 helyisége volt, 8 év alatt a helyiségek szâma 126-ra emel- kedett, melynek lakbére 1902. mâjus 1-én 33,208 koronât tett ki. 44*