ForsideBøgerA Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

År: 1902

Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája

Sted: Budapest

Sider: 382

UDK: St.f. 9(074) A Mag

(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)

Søgning i bogen

Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.

Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.

Download PDF

Digitaliseret bog

Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.

Side af 450 Forrige Næste
Fegyverek a Kaukàzusbôl. 3. A rokon népek gyüjteménye. Dr. Jankô Jânostôt. A néprajzi osztåly måsodik fôcsoportja a magyarral rokon népek néprajzi tårgyait mutatja be. A népek rokonsåga külônbôzô értelemben veendô a szerint, hogy a rokonsåg megållapitå- sånål mit tekintünk irânyadônak, a nyelvet, a vért vagyis physikumot, vagy a mûvelôdési ålla- potot. Igy pl. a szårt ma török nyelven beszél, tehàt nyelvileg az ural-altåjiak török-tatär csoportjåhoz tartozik. Am tudjuk pontosan, hogy a szårtsåg még nehåny szåz év elött az åzsiai pusztåk peremén levo oåzisoknak megtelepült, vàroslakô és kereskedö, nyelvileg és vérbelileg tiszta perzsa és méd — Iielyesebben iråni — tehåt årja népe volt, mely behôdolt a töröknek, åtvette annak nyelvét, de anthropologiailag måig is iråni maradt. Viszont a tôrôkség ott, a hol megszünt tisztån barom- tenyésztô nomåd nép lenni, mely minden szukségletét barmaibol és a végtelen pusztåknak csak helyenkint és idônkint tenyészo sovåny novényvilågåbol fedezte, természetesen a fôldmüvelést és ipart üzô vàroslakô iråni (szårt és tadsik) kulturåjåt vette åt s igy kulturålis rokonsåg ållott elo minden nyelvi és faji rokonsåg nélkül. Igy a sarkkori népeknek is abban a kényszerüségben, hogy a foldrajzi, természeti és éghajlati tényezôkhôz alkalmazkodjanak, egészen sajåtos kulturåjuk fejlödött ki, mely jellegzetes vonåsaiban, szellemében azonos ugy a grönlandi eszkimonål, mint Alaszka indiånjainål és Åzsiåban a nyelvileg török jakutoknål, az anthropologiailag mongol sza- mojédoknål. Hogy nyelv, faj és müvelôdés mennyire nem fedik egymåst, arra kitünö példåt nyujt maga a magyarsåg is. Nyelvünk kétségtelenül ugor szerkezetü, de szokinesében sok a török elem; vér- alkatunk, physikumunk, a mennyire az, az eddigi kevés kutatåsbol megållapithato, a tôrôkséghez sorol bennünket; végül ösi müvelôdésünk maradvånyai, a mennyire azok a honfoglalåskori magyar lovassirok fémornamentikåjåban, valamint a XVIII. szåzadbeli székelykapuk s bizonyos jelenkori påsztorfaragvånyok némely jellemzö diszitö motivumåban s végül némely ruhadarabunk alakjåban, ■M