A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

358 A néprajzi osztâly szabåsåban megôrzôdtek, iråni és kaukåzusi népekkel valô hosszasabb együttélés hatàrozott bizo- nyitékai. Ezek szerint ugor nyelvü, török vérü nép volnànk, mely elsô müveltségét az iràni és kaukåzusi kulturåtol vagy annak kôrében, tôszomszédsàgàban nyerte. Egy magyar néprajzi müzeumban, ha fajunk rokonsågi viszonyait is megvilågitani akarjuk, mindezen szempontoknafc természetszerüen kell érvényesülniôk s épen a különbözö szakokban egy szàzadon åt végzett tudomånyos kutatåsoknak itt csak nehåny szôval jelzett ezen végeredményei azok, a melyek a magyarral rokon népek ethnographiåjåt bemutato måsodik fôcsoportunkat egé- szen természetesen hårom alesoportra tagoljåk, az elsoben a nyelvileg rokon finn-ugor, a måsodikban a fajilag rokon torok-tatår, a harmadikban a müvelôdésében, kulturtårgyaiban vagyis tårgyi nép- rajzåban rokon kaukåzusi és iråni gyüjtemények foglaltatvån. Akik azonban azt hiszik, hogy az e csoportban képviselt népek néprajzi tårgyai legott rokon- sågot is fognak feltüntetni a magyar néprajzi tårgyakkal, nagyon csalodnak s a gyüjtemény fel- adatåt egészen tévesen fogjåk fel. Igaz, hogy a magyar több mint ezer év elôtt valoban egyutt élt azokkal a népekkel, a melyeket mi ma egy vagy mås alapon rokonoknak nevezünk s akkor néprajzi tårgyaik osszesége is bizonyåra azonos volt; åmde azôta a rokon népek szerteszörödtak, a magyar mai hazåjåba került, megtelepült, falvakba és vårosokba tömörült, földmüvelö és iparüzô lett, s a mai magyarsåg néprajza bizony ôriâsi môdon különbözik az ezerév elôtti nomåd és harezkedvelo magyarsågétol. Ha mi megvåltoztunk ezer év alatt, a velünk rokon népek is vålto- zåsokon mentek åt; ösi hazåjukat ok is elhagytåk, ôk is hont foglaltak, melynek földrajzi, ter- mészetrajzi és éghajlati viszonyaihoz alkalmazkodtak s a mint a magyarsåg müvelôdése szlåv, olasz és német befolyåsok alå került s azok hatåsa alatt épült fel, a rokon népek maguk is a legkülönbözöbb kulturbefolyåsok alå kerültek. Minél különbözöbbek a tåjak, a melyekre egy ugyan- azon népesalåd tôredékei szétszôrodtak, minél nagyobb az idôkôz, mely az egykori együttélés és a jelen kozé ékelodik, annål nagyobb a külonbség a rokon népek kozt, annål kevésbbé hasonlit- hatok össze mai ållapotuk szerint. Csakhogy a magyarsågnak uj földrajzi elhelyezkedése éppen a Nyugot és Kelet kozé ékelt mai hazåjåban oly szerenesés volt, hogy noha sokat kellett szenvednie mindkét szomszédjåtol, fajisågåt, nemzetiségét megörizte. Igaz, hogy a Kelet hullåmverésel miatt nem haladhatott a nyugati müvelôdés rohamosan kifejlett ütjain, de épp ezért nem is olvadhatott belé, viszont azonban ettöl åtvéve a kereszténységet, azok ellen a leghatalmasabb fegyverrel szåll- hatott szembe. Igy aztån az uj hazåban eltöltött 1000 évnek sem volt nålunk az a minden osi vonåst elpusztitö hatåsa, mint a Nyugat népeinél s a rokonsågnak mind a mai napig maradtak kézzel- foghato tårgyi bizonyitékai; persze e müvelôdés terjedésével ezek szåma ügyszölvän évrôl-évre fogy, de annål értékesebbek és felgyüjtésük annål sürgôsebb. És épen ezért kell a velünk rokon népek tårgyait is minél teljesebb leltåruk szerint megvizsgålni, felgyüjteni, mert csak az ily anyagok tüzetes ôsszehasonlitâsa révén talålunk rå az egyezésekre, melyek aztån, ha a tôrténelem, anthro- pologia, ethnologia, archaeologia és nyelvészet kritikåjåt is megålljåk, vålnak a rokonsåg tårgyi bizonyitékaivå. Ma még ennek a munkânak a legelején vagyunk, gyüjteményeink ma még kész és biztos eredményt csak keveset mutathatnak fel, ma még nem ezt a végsô czélt szolgåljuk, hanem meg kell elégednünk az alapozåssal s ez abböl åll, hogy azoknak a népeknek, melyek velünk rokonsågban levôknek bizonyultak, jelenlegi tårgyi néprajzåt mutassuk be. Mily kôrültekintô és sokoldalu munkåval jår a rokonsåg tårgyi bizonyitékainak kihuvelye- zése, ennek bemutatåsåra csak egy példåt emlitünk fel. Herman Otto 1887-ben megållapitotta, hogy a kétâgü, kivül szakås, köpüs szigony a tiszai halåszo magyarsåg typikus szerszåma. Ha mås orszågokban a halåszat szerszåmai csak annyira is fel volnånak gyüjtve vagy irodalmilag feldolgozva, mint nålunk, akkor e szigony rokonsågånak megållapitåsa is kônnyen menne. Herman Otto åtnézve a nyugati szakirodalom szinét-javåt, hasonlora sehol sem talålt s igy teljes joggal élezte ki e szigony jellegzetes fajmagyar voltåt. A Zichy-expeditiô 1898-ban megållapitotta, hogy a kétâgü szigonynak Oroszorszågban is megvan a maga hatàrozott területe és pedig a Volga kôzép és also szakaszånål, a tôrôkség kezén, az orosz birodalom hatårain belül pedig måsutt