A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

12 A Szëchényi orszâgos konyvtår 1901-ben a kônyvtàr legnagyobb gyarapodâsa néhai Gyurikovits Ferencz kônyv- tàrânak és kéziratainak àtvétele volt. A több ezer darabbôl allô gyüjteményben kivàlt a kézirattâri rész nevezetes, melyben Gyurikovits György kéziratai nagy szàmmal képviselvék. Az értékes hagyaték különösen azért nagybecsü a kézirattàrra nézve, mert a mâr régôta ittlévô Gyurikovits-féle kéziratok hosszü sorât az üj anyag teljessé teszi. Ez évben szereztük meg Egressy Gâbor irodalmi hagyatékàt, Szilâgyi Dezsô fiatalkori leveleit és Dunyov Istvàn 1861-iki olasz légiôbeli ezredes levelezését. Az 1902. év még be sem végzôdôtt és mâr is néhâny nagybecsü szerzeményrôl adhatunk szâmot. Elsörangü ritkasâg ezek között Turôczi krônikâja 1488. évi augs- burgi kiadâsânak hârtyâra nyomott tiszta, festésnélküli példânya. A megszerzett ritkasâg e kiadâsbôl a Mùzeumban mâr a hatodik példâny és ennyi példâny között nincs kettö, mely teljesen egyezö volna. A nyomtatvânyi osztâly nevezetes gyarapodâsra tett szert a Delhaes-féle hagyaték âtengedett könyveiben. A gyüjtemény szâmra nem volt nagy; mindössze 381 kötetböl ållott, de ezek között szâmos ritkasâg és nagybecsü régi illustrâlt munka van, igy a többi közt Ovidius Metamorphosisainak körülbelül negyven különbözö régi kiadâsa. * A kônyvtâr gyarapodâsânak e rövidre szabott krônikâja fogalmat âd annak gaz- dagsâgârôl, speczialitâsairôl és azon fôbb gyüjteményekrôl, melyekbôl âllaga — jobbâra rendkivüli alkalmak révén — képzôdôtt. Természetes, hogy a gyarapodâsnak ez a nagy mértéke, mely különösen a leg- utolsô tiz év alatt ôriàsivâ nôtt, a kezelésben bizonyos deczentralizâcziôt, az anyag természete szerint osztâlyokra valô csoportositâst vont maga utân. 1876-ig a kezelés egységes volt. Egy nôvedéknaplôba vezették be az ôsszes gyara- podâsokat, lett légyen a megszerzett anyag kônyv, kézirat, hirlap vagy oklevél. 1876-ban külôn nôvedéknaplôt kezdtek vezetni a kéziratokrôl és oklevelekrôl, 1882-ben kivâlt ebböl az egyre rohamosabban gyarapodô levéltàr és 1884-ben a hirlapkônyvtâr. Ezzel megalakult a mai szervezet, mely az osztàlyigazgatô vezetése alatt négy nagy cso- portban kezeli a kônyvtâr anyagât. Ezek: 1. A nyomtatvânyok osztâlya, melynek munkâjât ôt tisztviselô, két dijnok, egy laborans, hârom szolga és két alkalmazott végzi. Szoros kapcsolatban âll ezzel a nyomdai kôteles példânyok ügyét lebonyolitô iroda, melyet két tisztviselô és egy dijnok vezet. 2. A kézirattâr, melyben két tiszt- viselô és egy szolga mükôdik. 3. A hirlapkônyvtâr, két tisztviselôvel és egy szolgâval. 4. A levéltâr, melynek bô gyarapodâsât hârom tisztviselô, két dijnok és egy szolga dolgozza fôl. A Müzeumnak legelsô, alapvetô és leggazdagabb osztâlya, a Széchényi orszâgos kônyvtâr tehàt huszonkilencz alkalmazottat foglalkoztat. Szâz évvel ezelôtt az egész Nemzeti Müzeumnak, mely voltaképen csak a kônyvtârbôl ållott, ôsszes ügyelt egy ôr, egy irnok és egy szolga lâtta el. Az anyag gazdagsâgsâgàrôl adjanak fogalmat a kôvetkezô szâmok: A nyomtatvânyi osztâlyban az 1900. év folyamân végrehajtott nagy revizio alkal- mâval volt 178,578 rendszeresen lajstromozott és kônyvtârilag kezelt kôtet; ezenkivül