ForsideBøgerA Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

År: 1902

Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája

Sted: Budapest

Sider: 382

UDK: St.f. 9(074) A Mag

(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)

Søgning i bogen

Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.

Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.

Download PDF

Digitaliseret bog

Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.

Side af 450 Forrige Næste
HMHI ■KÉGI.MAGYAR.1 RODA LOM .■ Két sor a Régi Magyar Kônyvtar egyik szekrényébol. 3. A Régi Magyar Kônyvtâr. Varjû Elemértôl. A Széchényi orszâgos kônyvtâr egyik legérdekesebb csoportja az a kicsiny, de becses gyüj- temény, a mely az 1711 elôtti magyar s a hazâban nyomtatott idegen nyelvü kônyveket tartalmazza. Köteteinek szâmàt és külsejét nézve ez a rész az egész kônyvtârban a legszerényebb. Két kettôs szekrényben kényelmesen elfér s el fog még hosszü ideig férni, mert gyarapodâsa igen kis mértékü. Tôbbnyire kis nyolczad- vagy negyedrétü kôtetekbôl åll; a foliânsok csak néhâny sort tesznek ki, ellenben nagy szâmmal vannak benne a vékony füzetkék, két-hâromlapos nyomtatvânyok. És ez a kis, disztelen gyüjtemény a müzeumi kônyvtâr fôbüszkesége, értékére nézve a megtômôtt termek hosszü soràbôl allô nagy-kônyvtâr anyagâval versenyez. A régi magyar kônyv àltalàn véve igen ritka. Az 1711 elôtti magyar nyomtatvânyok kôzt alig akad kôzônségesnek mondhatô, viszont nagy a szâma a csupân egyetlen példânyban ismereteseknek. Könyveink ritkasâgât tekintve egész Eurôpâban pâratlanul âllunk ; de az is tagadhatatlan, hogy a pusztulâs, a melynek irodalmunk emlékei ki voltak téve, szintén példâtlan. Magyarorszâg szâzadokon keresztül egyetlen ôrlâsi harcztér volt, a melyen nem maradt vâros feldulatlan, nem hâz, hogy le ne égett volna. Vegyük még ehhez hâromszâz esztendô vallâsi villongâsait, az egymâsra tôrô hitfelek pusztitô dühét, a melynek a kônyvek tizezrei estek âldozatul, s érteni fogjuk, honnan van a külônôs jelenség, hogy 800—1000 példânyban nyomtatott kônyvek szinte nyom nélkül elenyésztek. Nemcsak az aprô, néhâny lapos füzetkék, histôriâs énekek, ujsâglapok, naptârak, iskolakônyvek és hasonlô, kônnyen pusztulô dolgok mentek veszendôbe, hanem akârhâny vaskos kôtet, hatalmas foliâns is. A Komjâti forditotta Szent Pâl leveleinek elsô, gôt-betüs kiadâsa ivrétben jelent meg, bizonyosan terjedelmes kôtet volt s ma belôle csak egy prôbanyomatul szolgâlt lapnak a fele ismeretes a M. N. Muzeum kônyvtârâban. Rôvid idôvel ezelôtt ugyanitt a kônyvtâr egyik tisztviselôje egy nyolczadrétü XVII. szâzadi lôcsei nyomtatvâny kôtésébôl egy ivrétü kôtet néhâny lapjânak felszabdalt tôredékeit