A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

24 A Széchényi orszàgos kônyvtàr szedte ki, a melyekröl gondos vizsgàlat utàn kitünt, hogy a vizsolyi bibliànak eddig teljesen ismeretlen kiadàsàbôl valok. Ez a biblia az ismert 1590-iki kiadàsban a legterjedelmesebb magyar könyvek egyike; nem kevesebb, mint 1370 levélbôl all. Minden jel oda mutat, hogy a tôredékben folfedezett kiadàs ehhez teljesen hasonlö volt s ez az ôrlàsi kotet egyetlen példånyban sem maradt fenn ! De tegyük fel, hogy az egész kiadås valamely baleset, elemi csapås åldozata lett s igy példànk nem megfelelô. Hanem mivel magyaràzzuk meg azt, hogy Balassa és Rimai verseinek tizenhat kiadàsàbôl együtt véve sem tudunk hüsz példànynàl többet felmutatni ? Pedig — tekintve a két kôltô népszerüségét — a kiadàsok mindenike legalàbb ezer példånyban készülhetett. Régi magyar könyveink elkallôdàsànak okai kozé szàmithatjuk azt is, hogy az üjabb idôkig keveset tôrôdtek velük. A XVIIL szàzadban még csak egy-két tudôst és gyüjtôt érdekeltek az elmult korszak magyar kônyvei; kônyvészeti ôsszeiràsukra a következö szàzad elején kerül a sor, a mikor Sàndor Istvàn a Magyar Kônyveshàzat kiadja; de az àltalànos figyelem jôval késôbb irànyul feléjük. Rendszeres gyüjtésükrôl s tanulmànyozàsukrôl csak azôta lehet szô, a miôta a halhatatlan emlékü Szabo Kàroly Régi Magyar Könyvtar czimen az 1711 elötti magyar nyomtatvànyokrôl lehetôleg teljes kônyvészetet adott. A Széchényi orszàgos kônyvtàrban Szabo munkàjànak megjelenésélg a régi magyar könyvek az egyes tudomànyszakokba voltak beosztva. Kivàlasztàsuk nyomon követte a bibliografia kiadà- sàt; elôbb az L, utôbb a II. részbe tartozôk kaptak külön helyet és katalôgust. A felàllitàs Szabô Kàroly rendszere szerint tôrtént; külön vannak a magyar, külön a hazai idegen nyomtatvànyok idörend szerint sorakoztatva. A munkàk szàmozàsa, ügy mint a nagy-kônyvtàrban, ugrôszàmokkal tôrtént, hogy a szaporulat beékelése könnyen eszközölhetö legyen. A gyüjtemény a maga nemében a létezô legnagyobb, de azért messze van attöl, hogy teljesnek mondhassuk. Osszesen 2228 munkàt tartalmaz, tehàt az ismert régi magyar kônyveknek több mint fele hiànyzik belôle, minthogy ezek szàmàt kereken 5100-ra lehet tenni. Am azért ez a szàm is igen tekintélyes, a Müzeumé utàn következö legnagyobb hasonlö gyüjtemény félennyi munkàt sem szàmlàl. A Régi Magyar Kônyvtàr elsô alapjàt Széchényi Ferencz grôf kônyvtàràbôl nyerte, a ki különös gonddal gyüjtötte a magyar irodalom régi emlékeit. A gyüjtemény nagyobbik fele azonban nem az ô, hanem a Jankovich Miklôs kônyvtàràval került a Müzeum birtokàba. Tekintélyes szàmban voltak még régi magyar könyvek Horvàt Istvàn és Illéshàzy Istvàn grôf gyüjteményében. Az ezekbôl kikerülô anyaghoz jàrultak azutàn egyesek adomànyai és az idônkénti kisebb vàsàrlàsok utjàn szerzett darabok. Az évi szaporodàs az utolsô évtizedekben kismértékü. A kevésbbé ritka, gyakrabban elôfordulô munkàk màr megvannak, a ritkasàgokbôl pedig olyan kevés kerül forgalomba, hogy meg kell elégedni évente 20—30 kôtetnyi gyarapodàssal. Nem érdektelen megemliteni, hogy a Régi Magyar Kônyvtàr idônként ônmagàt is gyarapitja a kôtéstàblàkbôl elôkerülô, nem ritkàn becses és egészen ismeretlen darabokkal. Tudvalevô, hogy a XVI—XVII. szàzadi kônyvkôtôk, a kik rendszerint kônyvàrusok is voltak, az el nem adott és értéküket vesztett nyomtatvànyokbôl kônyvkôtésekhez valô tàblapapirt szoktak volt készitenl. Az ilyen anyagokbôl valô kôtésekben rejlô irodalmi kincsekre a müzeumi kônyvtàr akkori ôre, Fraknôi Vilmos, mindjàrt a Régi Magyar Kônyvtàr felàllitàsakor felhivta a figyelmet s jô példàval jàrva elôl, rendszeresen kutatni kezdte a müzeumi kônyvtàr kôtéstàblàit. Az eredmény meglepô volt; az elsô szàz felbontott kônyvtàblàbôl, sok màs egyéb mellett, negyvenôt addig egy példånyban sem ismert 1711 elôtti magyar munka került napfényre, közöttük két nevezetes költöi mü, Heltai Gàspàrnak egy 1559-iki érdekes nyomtatvànya, naptàrak, énekes-kônyvek stb. tôbbé-kevésbbé teljes példànyokban. A kutatàsok anyag hijjàn régen be vannak fejezve, de azért — mint a vizsolyi biblia emlitett példàja mutatja — véletlenül még most is akad egy-egy kônyvtàbla, a melynek becses tartalma a kutatôk elôtt rejtve maradt. A magyar és az idegen nyelvü munkàk szàma a müzeumi gyüjteményben majdnem egyenlô, az elsô rész 1180, a màsodik 1048 müvet tartalmaz; a magyar nyelvüek tehàt tülsülyban vannak. Ha az egész ismert anyagot nézzük, az aràny forditott, mert kôrülbelül 2250 magyar nyelvü munkàval szemben 2900 idegent ismerünk. Làtszôlag tehàt a XVI—XVII. szàzad hazai irodalma inkåbb idegen nyelvü,