A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

26 A Széchényi orszâgos kônyvtàr Erdôsi Sylvester Janos 1539-ben megjelent magyar nyelvtana, az elsô magyar nyelvü könyv, a melyet hazànkban nyomtattak, irodalmunknak e kivàlô kinese, sokkal ismeretesebb, hogysem rôla bôvebben kellene szôlanunk. Csak szàzéves tôrténetét mondjuk el rôviden, mint jellemzô példàjàt a könyvek sokszor különös sorsânak. A kis nyolczadrétü Grammatica, bâr nem vàlik nyomtatôja szégye- nére, szerény külsejü könyvecske s szinte eltünik az elébe kötött, féltenyérnyi vastagsàgü, vele egykorü Homeros-kiadàs mellett. A kötet a XVIII. szàzad màsodik felében a tudomànyàrôl es külônczségeirôl egyarânt hires Sinai Miklôs tulajdona volt, a ki annyira féltékenyen örizte, hogy Kazinczy Ferencz csak titkon, a tulajdonos fiånak segitségével velietett rola måsolatot. Sinay halåla utan a könyv Fày Jànos debreczeni tanàcsoshoz, ettöl pedig Fày Alajoshoz, a magyar régiségek lelkes gyüjtôjéhez jutott. Ennek elhunytàval ôzvegyétôl a nagybeesü kötetet tobben kérték megvételre, hanem hiàban, mert a könyv nem volt feltalàlhatô. Mår olyanok is akadtak, a kik létezését kétségbe vontàk, måsok pedig örökre elveszett- nek hirdették ; csak két ember nem tett le a reményrôl, hogy az ereklye elökerül: Nagy Istvàn, a kivâlô kônyvgyüjtô s idösb Horovitz Lipôt, a tudôs kônyvàros. A szerencsés megtalàlô az otôbbi lett. Egy izben az özvegygyel a kônyvtàr eladàsàrôl beszélgetvén, ez megemlitette, hogy férje legkedvesebb irôja Homeros lehetett, mert az Iliasnak egy latin forditàsàt még otazàsaiban is magàval szokta volt hordani. Horovitz Kazinczy es Toldy kiadàsaibôl tudta, hogy a Grammatica is egy Homeroshoz volt kötve, remélni kezdett s elôkérte a könyvet. Reménye nem csalta meg, az elôhozott könyv a keresett kincs volt, a melyet eddig épp az elébe kötött Homeros rejtett el a kutatôk elôl. Horovitz kôzvetitésével aztån a M. N. Muzeum szerezte meg az unikumot 220 aranyért. Ki tudja, hogy a derék kônyvàros buzgalma nélkül hovà került volna a nevezetes ereklye s nem veszett volna-e el végképen? Majdnem a Grammaficâ-val egyenlô értékü a Dévay Màtyàs Ortographia Ungaricå-ja., a mely 1549-ben Krakôban került ki a sajtô alöl. A Magyarorszàg romlàsàn kesergô jeremiàdok soràt nyitja meg Kåroli Gàspàr munkàja : Keef könyv Minden orzagoknac es Kyralioknac io es gonoz szeren- cseieknec okairul (Debreczen, 1563.); népkonyveink egyik legkedveltebbjének elsô magyar kiadàsa Poncianus Historiåjå-nak. 1573-iki bécsi nyomtatàsa, az iskolai dràmàk ose Szegedi Lörincz Theo- phaniå-ja (Debreczen, 1575.), az elsô magyar szàmtani munka az 1577-iki debreczeni Arithmetica s a legkoràbbi nyomtatott günyvers Ormprust Kristof Bécsben, 1550 tàjàn megjelent: Gonoz azzony embereknek erkelchekroel vallo Oenek czimü füzetkéje. Lapokat lehetne megtölteni az unikumok közt levö irodalmi nevezetességeink felsorolàsàval, erre azonban itt nincs helyünk. Még csak egyet emlitünk meg, irodalmunknak egy legutobb ismertté vàlt gyôngyét: Balassa Bàlint egy dràmàjànak négy levélnyi tôredékét, a melyet Knauz Nåndor àztatott ki valami kônyvtàblàbôl s az o hagyatékàbôl szerzett meg a kônyvtàr, tôbb màs beeses ritkasàggal egyetemben. De nemcsak az egyetlen példànyok közt akadnak tartalmilag is fontos darabok. Vannak sorozatok a gyüjteményben, a melyekre méltô büszkeséggel mutathat rà a kônyvtàr. Ilyen példàul a XVI. szàzadi szépirodalom csoportja. Tinôdi Sebestyén Chronicâ-jan kezdve 1599-ig, ilyenekbôl tôbb mint hatvan darabbal rendelkezik a müzeumi kônyvtàr, kôztük tizenôt unikumot szàmlàltunk meg. Legbecsesebbek a historiàs énekek egyenkénti kiadàsai; pàr lapos füzetkék, a melyek a mai hirlapok sorsàban osztozva (és eredetileg ezeket helyettesiteni voltak hivatva), kevés kivétellel elposz- tultak. Hasonlôkép pàratlan a nyelvészeti szempontbôl fôfontossàgü szôtàrak csoportja. Kôztük elsônek a màr emlitett Heyden Sebald-féle beszélgetések kônyvét vehetjük; ezt kôveti Murmellius Jànos 1533-bôl valô s csak két példànyban létezô latin-magyar-német szôkônyve, a Pesti Gàbor szôtàrànak màsodik, 1561-iki és negyedik, 1568-bôl valô kiadàsa, a két elôbbi egyetlen példànyban. Megvan Cicero Synonymàinak magyar szômagyaràzatokkal ellàtott 1589-iki kolozsvàri nyomtatàsa, Calepi- nusnak ôsszes, a magyar nyelvet is felôlelô kiadàsai, tovàbbà Szikszai Balàzs Nomenclaturàjànak 1593- és 1619-iki, Verantius Faustus Dictlonariumànak 1595- és 1605-iki s Molnàr Albert szôtàrànak valamennyi kiadàsa. Gazdag a XVI—XVII. szàzadi hitvitàzô irodalom; Telegdi, Dàvid, Melius, Pàzmàny munkài ilyen nagy szàmban sehol sem talàlhatôk; teljes a Tripartitum latin-magyar kiadàsainak hosszù sorozata; nem hiànyoznak a tôrténeti müvek, Székely, Heltai és Petheö krônikài, valamennyi ép,