A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

88 - 5000 Vasåmap, april 16. 1865. 16. évi folyam. ^Szerkesztési iroda; Kladd-hivatal : Fw.Md.k Urt 7. ula tSMulal. A Up My^l rte.lt iU.lt kSl- l.nUny.k (eltØa.Uii plni, hi- rite klirüli panisk . bird.1- méuy.k) l kiadd hiv.ulbo. i». PESTI KAPLO Elôflzetési felUtelek: VltUkre, pultet - '•«7 b.ljbes, bUn. Urin: Hirdetméiiyek dlja; I bulbu. p.Uucr r.yuut birite Habil 7 uj kr. Bil/.jdlj kUd. M ojkr. N,ilt-lir: 6 bulboa patlt aoe is ij kr. Pest, april 15. 1865. Még nehåny szo a „Bolschafter’-nek april 9-1kl czlkkére. . Aït mondja többek köiött a aBotschaf- ter“ april 9 diki aiåmåban, hogy „a ma- gyar tortéuelmen egy elkülönzö vågy vonul végig (Sonder Zug), niely nemze- dékrdl nemzedékre szåll, s n.a ép oly ele- venen él, mini szåz évvel ezelött.“ Ha ezen elkülönzö vågy alatt a „B.“ âzt érti, bogy a magyar nemzet mindig huen ragaszkodott snjåt alkotmånyos On- ållåsåboz, H mindig hatårosott cHenizenv- vel vieeltetett a batalomnak. a még inkåbb a hatalom némely kezelôinek azoii torek- vései ellen, melyek Magyurorszåg alkot- månyånak melldzésére, idt megsemmisi- tésére, 8 némileg az orszåg beolvasztå- z&ra voltak irånyozva, nincs okunk ellen- mondani a „Botschafter“ idézett sorai- nak; inert azon hu ragaszkodås s a be- lem kivånsåga szerint megållapitotta a Habsburgi håz fufgånak trdnorOklési jo- gåra nézve az eladszulottséget. Tette esta nemzet sajåt javåért ie; de kétségtelen az, bogy ha a bizalom 1681-ben helyre uem ållittatik, ily torvéuyt az orszåg Onkényt nem alkotott volna. A XVIIl-ik szåzad eiején véres belbå- boru folyt Magyarorszagban, mely belhå- borunak oka, vagy legalåbb elØmozditdja volt nagy részben az osziråk ållamfér- fiaknak a magyar alkotmåuy ellen inté- zett ujabb torekvåse. A szathniåri béke- kotés vetett véget ezen belbåborunak, — azon békekotés, mely az orszåg alkotmå- nyoa ssabadzågåt ujabban ismét biztosi- totta. És e békekotéa utån tizenkét esz- teiidövel a magyar nemzet ônkényt, sza- bad akarathdl åiruhåzta a Irdnoroklési jogot a Habsburgi håz nttågåra. Mi vald- sågos jele »nuak. hogy a bizalom éa ra- gaszkodås a nemzet éa az uralkodd håz kozott ismét helyreållott. — Mert ha a szathmåri béke nem ugy kuttetik, ha az orszåg alkotmånya teljeaen helyre nem vågynak (Sonder-Zug),melylyel minket a „Botschafter“ vådol, a kimutatja egyszer- smind azon egyetlen, de biztos mddot, melylyel e vågy mindig meg Idn szUn- tetve. Ha tehåt igaz Cicerdnak azon mon- dåsa: »hiatoria est testis temporum, ma- gistra vitae,“ tanulnunk kell a tOrténe- lembdl. Mi a mult iddk eseményeibdl azt tanul- tuk, hogy a legnehezebb korulmények kozott fejedelmeink igazsåga, bolcsesége segitett bajainkon, dk mentették meg alkotmånyunkat måaoknak tåmadåsaitdl. Ez azon hit, melynek éini kell benndnk. Miért akarja c hitet keblunkbdl kiszakasz- tani a „Botschafter“ annak mutogatåså- val, hogy akårmennyit bizti sitottuk mi alkotmånyunkat ujabb, batårozottabb tOr- vényekkel, akår mennyit biztositottåk azt fejedelmeink koronåzåsi hitleveleikkel, tOrvényeink mégis mindig megsértettek, alkotmånyunk melldztetett? Miért akar miuden bizalmat, niinden jobb reményeket elolni azon fenyegetés- sel, hogy valamint azon hatalom, mely tuli orszågok alkotmånyos szabadsåga kifejtessék és teljesen biztosittassék. Egvik czél tehåt a birodalom szilård fennållifaa, melyet nem kivånunk semmi mås tekinteteknek alårendelni. Måsik czél pedig fenntartåsa Magyarorszåg alkotmå- nyos fennållåsånak, jogainak, tOrvényei- nek, melyeket a sauctio pragmatica is Unnepélyesen biztosit, s melyekbdl lob- bet elvenni, mint a mit a birodalom izi- lård fennållhatåsånak biztositåsa mulha- tatlanul megkivån, sem jogos nem volna, sem czélszerU. Pårhuzamosan a magyar alkotmåny- nyal megfér a közös uralkodd alatt, a kozös védelem mellett, a Lajthån tuli orszå- gok teljes alkotmånyos szabadsåga is. Nem ållanak ezek ellentétben egymås- sal ; azt hiszszuk, bogy megållhatunk egy- mås mellett, a nélklll, bogy egymåst ab- sorbeålni akarndk. Végre, még egyazer visszatekintve a tör- ténelemre, båtorkodunk egy kérdést in- tézni a „Bolschafter“-hez. Ha 1527-ben I. Ferdinåndot a magyar mitåaåra is, s tervezett vonalait térképen is eldtønteti. Mindest egyébiråut nem szo- ros zsindrmértékUl kivånja véteini, hanem inkåbb esak azért terjeszti eld, hogy meg- ållhatd szåmokkal bizonyitsa javaslott rendszerének gyakorlati klvibetdségét éa eldnyeit. A mi a remisse- ,’ ’ -.r.——i jét illeti, azt a térképre vetett egy tekin- tettel fel lehet ism«rni a vonalok elrtnde- zésébdl, melynek lényegén, egyes eldfor- dulhatd helyi igények åltal kovetelt md- dositåsok, våltoztatni nem fognak. Az orazågos m. g. egy. 1862-iki ein- lékiratåban , a magyar kOzlekidd- si rendszer kozéppontjåuI h a- zånk fdvårosa volt felvéve. — S a fdvonalok irånyai ahhozképist lettek ki- jelolve. A jelen emlékirat ugyanezen alapra tåmaszkodik a måsod és har- niadrendu vasutak vonalainak kijelolésé- nél. S a mennyiben ezen eljåråsbdl a vir déki érdekeltség magåra nézve håtrama- radåat låtna, kønnyU arrdl meggydzddui Deåk Ferencz husvéti czikke. 6. A hirlap-kônyvtàr. Id. Szinnyei Jözseftöl. A hirlapoknak, melyek különösen kôzmüvelôdésünket, politikai s kôzgazdasâgi életünket tük- rözik vissza, fontossågåt eléggé kimutattâk màr régebben azzal, hogy azokat gyüjteni s föntartani elkerülhetlenül szükségesnek tartottàk. Igy III. Napoleon a mult szâzad 50-es évelben a franezia magângyüjtôktôl akarta megvàsârolni a jelentékeny hirlapgyüjteményeket ; de minthogy ezeknek âra tôbb milliô frank lett volna, lemondott szàndékàrol. A külföldi, nevezetesen az angol, franezia és német hirlap-irodalom kétszàzéves volt mår akkor, midôn a hirlap-gyüjtés és ezzel együtt a hirlap-kônyvtàr eszméje fôlmerült. Hazånk hirlap- irodalma azonban ugyanakkor alig futotta meg szåzéves pålyåjåt. Elsô hirlapjaink 8-rétü kônyvalakban jelentek meg, némelyike czimlappal, sôt tàrgymutatôval is el volt låtva, tehåt a kônyvtàrakba valô elhelyezésre alkalmasak is voltak. Még a mult szåzad elsô felében szåmuk nem volt oly nagy, sôt alakjuknål fogva, miutån 4-rét alakjukat csak egynémelyike våltoztatta kis ivrétre, kezelésük és elhelyezésük sem okozott nagy bajt. Azonban az 1848—1849. év és különösen az 1867-iki kiegyezés utåni évek oly nagy mérvben szaporitottåk hirlapjainkat, politikai lapjaink is nagy alakuakkå våltoz- vån, hogy méltån aggodalmat keltett azok kezelése és elhelyezése. A hirlapok koteles példånyainak szåmonként valô beküldése s ezek ellenôrzése sok munkåba s fåradsågba került, nagymérvü szaporodåsuknål és alakjuknål fogva pedig lassanként kiszorultak a könyvek mellöl. Ennek kôvetkeztében a hirlapok kezelését mindinkåbb elhanyagoltåk ; még fôvàrosi nagyobb konyvtårainkban is nagy részüket kiselejtezték, igy az egyetemi kônyvtàrban a pinczehelyi- ségbe, az akadémiai kônyvtàrban pedig a raktârba kerültek. Midôn a mult szåzad 60-as évelben e czlkk irôja megkezdette a hirlapirodalom bibliografiåjånak es statisztikåjånak kôzlését a „Vasårnapi Ujsåg“-ban, hogy a közfigyelmet a hirlapok fontossågåra s azok megôrzésére terelje, tôbbszôr leutazott Pozsonybôl Pestre, hogy munkåjåhoz a M. N. Mùzeum hirlap-anyagåt is fôlhasznàlhassa. Akkor ez az anyag a mai olvasôterem szegleteiben volt fôlhalmozva A Magyar Nemzeti Mùzeum multja és jelene.7