A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

136 Érem- és régiségtår Erdélybôl is szerezhettünk mintegy fél tuczatot. Ôsszes czéhkorsoink között messze a legkivàlôbb a gôlniczbànyai csizmadiaczéh ônkancsoja 1527-bôl. Kôzzétettem àbràk kiséretében a Magyar- orszàgi mükincsekben (L kot. 69. L). Külsejét edzett figuràkkal ékitették és ezek, valamint a diszi- tések a kezdô renaissance bàjàt mutatjàk. Reânk nézve a kancsô becsét emelik a reàvert vàrosi és mesterbélyegek, melyek mutatjàk, hogy belföldi mestertôl ered. Egyébként a késôbbi szàzadokbôl szàrmazô czéhes kancsôk fölirataik és legtöbbször a rajtuk lévô bélyegek tanusåga szerint hazai készitmények és az ü. n. korsôs czéhek ügyességét és néha jô izlésüket is dicsérik. Egyéb közön- séges czélokra szolgàlô kancsôktôl a czéhes kanesokat a föliratokon kivül a korsô elejére erôsitett egy vagy két czimeres tabla szokta kitüntetni. Ha csak egy ily tabla van, akkor rajta vannak a czéh czimeres jelvényei ; néha a jelvények mellett, måskor egy màsodik tàblàn a kancsô alapi- tàsàra vonatkozô föliratok olvashatôk, melyek mutatjàk, hogy e testületekben is meg volt az ambitio a halhatatlansàgra. A korsôk legtöbbször a czéh pénzébôl készültek, de gyakran a czéh- mesterek, sot néha a vén legények alapitottàk. Legtöbb korsônk a XVII. és XVIII. szàzadokbôl valô, ekkor màr nemcsak nevek, de gyakran magyar föliratok is tanusitjàk a czéhek magyaroso- dàsàt. Latin fölirat legritkàbban akad, nyilvàn azért, mert az inasok és legények nem igen jàrtak latin iskolàba. A sopronyi posztôsok korsôja diszes kancsôjàn fôlül a czéh szerszàmait mutatô czimeres tàbla, alatta két német nevü mester neve és 1677. A fenekén rôzsa tanuskodik az anyag jôsàgàrôl, de a készitô nem utotte a korsôra bélyegét. Van két czéhkorsô csizmadiàk czéhétôl egyik 1693, måsik 1735-böl, mind a kettö német. Egy magas kancsôt kétfejü sasok tartanak, a fôdél tetején is kétfejü sas tartja a tojàsdad idomü czimert. Közöljük àbràjàt czimerét és fôliratàt. A czimer jelvényei kehely, görbe kard, kules és pöröly, kocsifék és egy vaspléhü fegyverzet darabja mutatjàk, hogy kovàcsoké volt, és a màsodik czimertàbla magyar fölirata kiegésziti az elsônek az értelmét. Kilencz sorban igy szôl a fölirat 1741 | becsü | letes | Sz. Làszlô | varos koacs | mester | emberek | czehkan | aia. Nyilvàn a nagyvàradi magyar kovàcsczéh alapitotta ezt a kannàt és meglepô, hogy a kannàjàra oly sürün tétette a kétfejü sast. Egy szerényebb korsô külsején csizmadia-szerszàmok képei mellett koszorüban hétsoros magyar fölirat jelenti, hogy: „akkorbéli | atyamester | Paur csiz | mazia | György | Anno | 1728“ alapitotta; fülén két bélyeg, egyik a magyar czimer, a màsikban kanna van, tehàt a mester jegye. Egy màs kisebb kancsô két vén takàcslegény alapitàsa 1745-böl, rajta az ô nevük, az évszàm, a czéh szerszàmok rajza, s a fôdél belsején a magyar czimer és a kannàsmester jegye. Egy mészàrosczéh nagy kancsôjàn 1664-bôl a fôdél tetején büszkén guggol az oroszlàn és az aljàn ugyancsak hàrom oroszlàn fog egy-egy czimeres tàblàt, egyikén bàràny, a màsikon tinô, a harmadikon malacz mutatja, hogy a felsô tàblàra iktatott tizennégy név mészàrosokat ôrôkit meg. A kanna fenekén ismét diszes rôzsa tanuskodik az ôn finomsàgàrôl. Màs hasonlô kanna 1671-bôl valô, elôl a falàba négysoros tôt fölirat szôl egykori alapitàsàrôl, fodelén oroszlàn üres czimert tart, a korsô fenekét hàrom griff tàmasztja ; a korsô falànak alsô fôlületét bevésett virågok ékitik. Iglôrôl a takàcsczéh egy nagy hatoldalû kannàjàt szereztük, 1763-ban üjitottàk meg, az oldalàn jelmondat: Dem Gott geidt | dem schadet kein Neidt. Egy màs hasonidomù korsô Iglôrôl ugyanazon esztendöböl màs helyesiràssal ismétli e jelmondatot és megtoldja e tanàcscsal „Trinket und esset, Gott nicht vergesset“; a szàj ezüttal fönn van és folfelé nyilik, mellette az alapito czéh- mester neve; egyik oldalàn magyar katona alakja van bevésve. A nagyszombati csizmadiàk 1820. évi nagy hengerded testü czéhkorsôjànak oldalàt tele vésték magyar nevekkel, ezüttal a készitô is klirta a nevét, csupàn ez a fölirat latin: Carolus Karingen fecit Tyrnaviae. Elütô a kôzônséges kancsôktôl a sopronyi bognàrczéh magas kannàja; fodelén ugyan ismétlôdik az oroszlàn, de a kancsô alja hàrom nôi fôn nyugszik és csapra jàrô szàja fölött Hercules àll. A korsô külsejét két kôrülfutô mezôben àllati és nôvényi idomokkal diszitette a mester, ki a fülre kétszer verte reà névbetüit és mesterjelét, szivbôl kinôvô hàrom viràgot. A kor- sôra a fenekén làthatô rôzsa tanusàga szerint jô czinanyagot hasznàlt.