A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

180 A mûzeumi képtår multja es jelene kedö festményét ajåndékozza a mûzeumnak. A Parnassuson allô Apollo és Minerva alakjai, Saturnus és a mûzsàk, Mars, a ki fegyverzetét levetve pihen, Magyarorszâg géniusa — ezek a kép szereploi. A magyar czimer, classikus templom és fölkelö nap, „A Tudomånyoknak és Szép Mesterségeknek“ fölirat teszik teljessé a hatåst. Az volt a rendeltetése, hogy a tudomånynak és müvészetnek folvirågzåsåban I. Ferencz uralkodàsàt dicsöitse. Kisfaludy Kårolynak 1817. mårczius 10-röl kelt levelébol tudjuk, hogy a fiatal költö a mùzeumban akart ållåst vållalni. Ügy låtszik, ismerösei, jôakarôi egyengették szåmåra az utat, minden rendben volt mår, de a döntö pillanatban a nådor vissza- utasitotta. „Nem alkalmazhatom, ismerem! szép tehetségei vannak, de ållhatatlan és éppen akkor hagyna ott bennünket, a mikor leginkåbb szükségünk volna reå“. Kisfaludyt, a ki a „szép mesterségek custoså"-nak készült, nagyon leverte ez a csalodås. Bizonyos, hogy o, a ki festöi kisérleteiben is a romantikus irånynak volt a hive, döntö befolyåst gyakorolt volna a kisded képgyüjtemény tovåbbi sorsåra is. Egyelöre minden a régiben maradt. A képtår nagyon lassan, ritka ajåndékok révén szaporodott csak és még hosszü ideig a kônyvtàri ör gondozåsa alå tartozott. Terje- delménél, tårgyånål és müvészi kivitelénél fogva egyarånt legkivålobb darabjai kozé tartozott grôf Széchenyi Ferencz pompås képmåsa, a melyet a bécsi Ender Jånos 1823-ban, mår a grof halåla utån fejezett be Rômâban. Fiai: Lajos, Pål és Istvån készittették 300 aranyon a Nemzeti Muzeum szåmåra. Jelenleg a mûzeumi könyvtär Széchenyi-termének legföbb disze. Nagy fôltünést keltett, eseményszåmba ment, a mikor Szvetics Jakab, a köszegi kerületi tåbla ülnôke, 1825-ben nyomtatott folhivåst bocsåjtott ki. „A nagy és nem- zeti dicsôségre tartozô tetteknek mesterséges leåbråzolåsok, eleitöl fogva leghathato- sabb eszköz volt, a’ jeles viselt dolognak a’ vilåg elott eleven emlékezetben leheto fentartåsåra, és illyen munkåval foglalatoskodni egy kész mévésznek legillendöbb elhatårozåsa“. Az orszåg nagyjainak és åltalåban a magyar nemességnek åldozat- készségére hivatkozva fölszolitja a nemzetet, hogy a mùzeum szåmåra nagy tôrténeti képeket szerezzenek meg. Ezek tårgyai: Zrinyi Miklos kirohanåsa Szigetvârbôl, I. Ferencz megkoronåzåsa, Måria Terézia a pozsonyi orszâggyülésen 1741-ben. Elkészi- tésôkre a legméltôbb Krafft Péter, az ünnepelt bécsi tanâr, a lipcsei és asperni csatâk hirneves festôje. Szvetics fôlhivâsa visszhangra is talålt és 1826-ban Krafft két képe, a Zrinyi kirohanåsa és I. Ferencz megkoronåzåsa mår Pesten volt. Rendkivül nagy terjedelmök miatt még több viszontagsâgnak voltak kitéve, mint a gyüjtemény egyéb képei. Amazokkal együtt ôrizték oket az egyetem épületében, onnan a Ludoviceumba kerültek, de fôlâllitâsuk csak a mùzeum ûj épületében volt lehetséges. Krafft képei, a bécsi tôrténeti festésnek ez a két jellemzö alkotåsa, annak idején rendkivüli becsben ållottak. Föleg ennek a kôrülménynek köszönhetjük, hogy az ûj mûzeumi épület tervezése alkalmâbôl a képtåri helyiség a nagyméretü Krafft-féle képeknek megfelelö tågas termet nyert. A huszas évek elejétôl fogva a müvészeti gyüjtemény mås irånyban is szapo- rodott. 1823-ban tért haza Romåbol Ferenczy Istvån, Canova és Thorwaldsen tanit-