A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

184 A mûzeumi képtar multja és jelene képmàsa, Paolo Veronesétôl, Canova ajàndéka volt. Két tàjképet, a melyeket tévesen Claude Lorrain müveinek tartottak, Pyrker Triesztben vett egy franczia emigràns grôftôl, Rafael Madonna della Sedtâ-jànak Mengs-féle màsolatàt Mengs örököseitöl vàsàrolta Rômàban, 1823-ban. Egy hollandi tàjkép („Everdingen“) Alkmarbôl került birtokâba. A legnagyobb részt azonban nyilvân olaszorszàgi ütjai és fôleg velenczei patriarcha korâban szerezte össze. A régi velenczei festök müvei föltünö nagy szâmmal Mâtray Gàbor. (Barabås Miklôs kôrajza.) müvészek kôzé tartoztak. Északi mesterektôl csak és kivàlô példànyokkal van- nak képviselve. Vincenzo Ca- tena és Cima da Conegliano Szent csalad-^ai mellett ott van Palma Vecchio két nöi képe és Lorenzo Lotto férfi képmàsa. Caterina Cornaro cyprusi ki- ràlynô arczképe, Gentile Bellini müve, Orszàgos Képtårunknak sokat csudàlt remeke, szintùgy mint Antonio Brocardo kép- màsa, nyilvàn a nagy Gior- gione müve. Nem hiànyzanak a sorozatbôl a veronai Boni- faziôk és a Bassanôk vonzô képei sem, Paolo Veronesét egy nagyon jellemzô kép, Velencze allegoriàja, képviseli. Francesco Guardi finom làtképeit Pyrker bizonynyal mint velenczei tar- tôzkodàsànak kedves emlékeit örizte. Nem csudàlkozhatunk azon, hogy a XVIL és XVIII. szàzad olasz festöinek tetszetös, de modoros képeivel is talàl- kozunk. Carpione és Zucche- relli, Padovanino és Luca Gior- dano vagy Bernardo Strozzi Pyrker koràban még a kedvelt nehàny kép volt Pyrker gyüj- teményében, de ezek között van Memling Kâlvârlâ-ja, Orszàgos Képtàrunk egyik fö disze, a Kerkhove csalâd arczképsorozata, Pourbustôl stb. A modem festészet csak kevéssé voit képviselve Pyrker képtâràban. A bécsi Danhauseren kivül, a ki a „Rudolfias"-bôl vett jelenetekkel nyerte el Pyrker kegyeit, alig talàlkozunk szà- mottevo ûjabb müvészszel. Különben Danhausernek, a modem genrefestés egyik üttôrôjének, jelentôségét màr Màtray is helyesen fölismerte, a mikor lajstromàban azt