A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

186 A muzeumi képtår multja és jelene gelikus iskolåk eloljårosåga. A rajziskola sikerültebb termékei voltak kiållitva, de nehåny pesti müvész is résztvett benne, — igaz, hogy nagyrészt dilettånsok. Csak az 1840. év körül fordultak némileg jobbra a viszonyok. Mår 1840-ben nehâny mübarât Markô Kårolynak egy tåjképét alåirås ûtjân meg- våsårolta a Nemzeti Müzeum szàmâra. A kép hàrom évig maradt a nådori fôudvar- mesteri hivatalban és csak 1843-ban került a Mûzeum birtokàba. A milyen magâban allô, mondhatni véletlen jelenség volt Pyrker pompas ajåndéka, olyan gyakori, ùgy- szôlvân folytonos forråsåvå lett gyarapodâsunknak a târsadalmi tevékenység, lelkes férfiak âldozatkész egyesülése. Hosszù ideig az egyedüli forrås, a mely ha nem is volt boséges, ha néha ugyancsak vékonyan szivârgott is, de mindig a müvészet szeretetének és nemzeti érzésnek kettos rétegébol fakadt. Igy született meg az a gyüjtemény, a mely arra volt hivatva, hogy az arczképcsarnok és a Pyrker-féle åltalånos képtår mellett a fiatal magyar festészet fejlôdését tüntesse fol. A fôllendülésnek elsô tényezôje a Pesti Müegyesület volt. Az 1839. év november hônapjàban alakult meg. Elsô elnôke a fiatal Trefort Àgoston, a ki a legtôbbet buz- gôlkodott létrejôtte érdekében, majd kevéssel utôbb Fày Andräs lett. Az a müvészeti kiàllitàs, a melyet mår 1840-ben rendezhetett, tanusågot tett életrevalôsàgàrôl és bâr fônnâllâsànak elsô évei ugyancsak küzdelmesek voltak, mégsem jutott a Szoborcsarnok- Egylet vagy a Marastoni-féle akadémia szomorù sorsåra. „A’ pesti müegyesület mår alapszabålyainål fogva azon nemes czélt tüzvén ki magånak, hogy a’ pénzeibôl netalån szükséges kàrpôtlàsokra évenkint félre teendô 400 pftnyi ôszveg, ha kårpotlås esete nem fordulna elô, a’ nemzeti Müzeumban idôvel felàllitandô nemzeti képcsarnok szàmâra forditassék; miutån az egyesület, fennållåsa ôta folyvåst szerencsés vala, az emlitett ôszveget megkimélhetni, abbôl a' mult 1843-ik évben két és a f. 1844-ik évben egy olajfestményt våsårlott meg a kitüzôtt czélra.“ Küldôttség adta åt ezeket a szerze- ményeket a Nemzeti Müzeum igazgatôjânak. 1843-ban vették az Elhagyott anyât, Tikos Alberttôl 400 pengô forintért és Markô Kâroly Campagnâ-jât 500 pengô forintért, ezekhez a kôvetkezô évben a bécsi Amerling Frigyes ,, Viläg-böles^-e jârult, a melynek 100 arany volt az åra. A negyvenes években következtek: a Görög no, Marastonitôl; A.z anya fåjdalma holt gyermeke fölött (1846), Zichy Mihàlynak a fiatalkori munkåja, a mely fogyatékossågai daczåra is mår megkapô lélektani hatâsü és Heinrich Ede Régiségbuvårja (1846). Néhåny év mulva, 1851-ben ajåndékozta Zichy Mihåly a Krisztus levételét a keresztröl àbrâzolô nagy festményét, a melyet Daniele da Volterra hires rômai képe utån festett. A negyvenes évek kôzepén azonban egy måsik egylet is keletkezett, a mely arisztokratikusabb, orszågosabb jellegénél és kedvezôbb anyagi viszonyainål fogva csakhamar tulszårnyalta a szerény, polgårias müegyesületet. Kubinyi Ågoston, a Nemzeti Müzeum igazgatoja, azt tervezte, hogy Jôzsef nådornak, a mûzeum tôrvény- szerü pàrtfogôjânak, ôtvenedik szolgålati évfordulôjàt, a mely 1846. november 12-én következik be, a legméltôbban a rôla elnevezett nemzeti képcsarnok megnyitâsâval fogjàk megünnepelni. Az ô kezdeményezése folytàn keletkezett e czélbôl a Nemzeti Képcsarnokot Alakitô Egyesület, a melynek orszågszerte szåmos elôkelô tagja és