A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

202 A mûzeumi képtår multja és jelene A képcsarnok-egylet fôloszlâsakor pénzbeli készletét egyebek között avval a kikotéssel engedte at a képzômüvészeti târsulatnak, hogy a még mükôdése idejében Munkâcsy Mihâlynak tett azon ajânlatât, a mely szerint egy âltala a mûzeumi képtàr szâmâra festendö müvéért 10,000 frankot rendelkezésére bocsâjt, alkalmilag érvénye- sitse. 1877-ben, a mücsarnok megnyitâsa alkalmàbôl, Munkâcsy két képét küldte be vàlasztâsra: sajât müterme interieurjét és az Ujonczozàs-t. A vâlasztâs az utôbbira esett. Munkâcsy képe a legtôkéletesebb példâja a magyar genrefestésnek. A nép életének csodâlatos ismerete, a psychologiai jellemzés megkapô ereje szôl belôle hozzânk. Munkâcsynak egy érdekes fiatalkori müvét birjuk a Petôfi bûcsûjâ-ban, (Farkas Istvân hagyatéka 1881-ben), mig a Siralomhàz, a mester vilâghirü alkotâsânak ismétlése, müvészetét teljességében tünteti fôl. Kevés igényü, de jôizü, humoros a Mégis forog a fold czimü kis kép. Mâs oldalrôl mutatja be Munkâcsy müvészetét a Kukoriczàs tâjkép, Liszt Ferencz arczképe (Orosdi Fülôp ajândéka 1899-ben), tovâbbà az Ecce homo nagy szinvâzlata, a melyet a müvész özvegye ajândékozott a Nemzeti Müzeumnak. Kegyelettel, ereklye gyanânt örizzük Munkâcsy utolsô palettâjât is. A genreképek nagy szâmâbôl, a melyek az utolsô hùsz évben képtârunkban összegyültek, csak a legkivâlôbbakat emlithetjük meg, azokat, a melyek a fejlôdés menetét a leghivebben tüntetik fôl. Rendkivül gondos kivitelü, de a kifejezésben tûlzott Jankô Jânos Menyegzôi dràmàja (1882). Ide sorolhatjuk Gyârfâs Jenö nagy képét is, Arany Jânos Tetemre hivàs balladâjânak remek illustratiôjât. Mâr modem festoi hatâsra törekszik Ebner Lajos nagy Husvéti kormeneté-vA (1887). Mås képekben ismét a psychologiai kifejezés a müvészek legföbb torekvése. Ilyen a Vizsga titan, Halmi Arthur szellemes gyermekképe (1890), a Kihallgatås, Baditz Ottôtôl (1890), Az üres bölcsö, Pap Henriktöl (1892), a Vàlsàgos pillanat, Knirr Henriktöl (1897), vagy Jendrassik Jenö Vége czimü képe (1895). A népies humornak is vannak képviseloi : Peske Géza Forro! czimü képe (1887), az Üres üveg, Kacziânyi Ödöntöl (1895). Népünk élctét elfogulatlanul, keresetlenül âbrâzolja Bihari Såndor Pusztai csendélet (1892) vagy Pataky Lâszlô Krumpliszüret czimü képeiben. A fiatal nemzedék a lélektani hatâst sajâtsâgos technikai, vilâgitâsi problemâk megoldâsâval szereti egye- siteni. Târgyaiban mindinkâbb elfordul a népélettôl. Jellemzok e tekintetben : Csôk Istvân Arvàk czimü képe (1891), a Pohémek karàcsonya Réti Istvântôl (1893), a Nihilistàk ôsszeesküvése Grünwald Bélâtôl (1893) és Fényes Adolf Pletykå-ja (1895). A fényhatâs az élteto eleme Eisenhut Ferencz Alom czimü keleti târgyü képének is (1891), mig Tornai Gyula (Hamisan jåtszott, 1893) a ragyogô szineknek szinte mozaik- szerü egyesitésével igyekszik hatâst elérni. Nagy nyereség volt a Nemzeti Muzeum képtârâra nézve, hogy 1890-ben Zichy Mihâlynak egy rendkivül jellemzö müvét sikerült megszerezni : az Orgia czimü hires aquarellképet. A képnek, mikor hozzânk került, mâr valôsâgos tôrténete volt, a melyet maga Zichy szellemesen beszélt el egy levélben. A kép 1875-ben készült. „A czâr is megvette volna, ha a târgy nem sértette volna a felséges Ür puritânus érzelmeit“, irja Zichy. Àltalâban târgya, terjedelme és egyéb kôrülmények folytân csodâlatos- képen sokâig nem akadt gazdâja, végre is azonban a müvész hazafiassâgânak köszön-