A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A mûzeumi képtår multja es jelene 203 hetjük azt, hogy nekünk jutott osztàlyrészül. Maga Zichy is sokra becsülte. „A jelen- kori aquarelle festök közt nem talàlkozik olyan bolond, a ki ilyen hàlàdatlan munkàba kapjon. Mint unicum fog ez maradni — Ein abschreckendes Beispiel!“ — irja szeretetreméltô humorral. A kép megvétele minàlunk is nehézségekbe ütközött. A müvâsàrlô bizottsåg ellenezte, — mert nem olajfestmény. Szalay Imre, akkor a müvészeti ügyek elôadôja a ministeriumban, ûgy segitett a dolgon, hogy hamarjâban egész kis rajz- és aquarell-gyüjteményt szerzett be — elôzményül. A kép, a melynek Waldmüller György Ferdinànd. Falusi panoråma. àràt Zichy eredetileg 5000 rubelre szabta, 2000 forintért a Nemzeti Mùzeumé lett. Két évvel utôbb mâr minden akadâly nélkül lehetett Zichynek az Ember tragédiàjâ- hoz készitett eredeti rajzait megvâsârolni. Az utolsô évtizedek szerzeményei kôzül még csak a legnevezetesebbeket emeljük ki. Wagner Sandor Debreczeni ménese (1880), ez a szines, levegos, olyannyira eleven kép, Pàllik Béla és Vastagh Géza festményei képviselik az àllatfestészetet. Benczùr Gyula sokat csudålt Bacchansno-ie (1882) a mezitelen nôi test mesteri àbrâzolâsa. Vallàsos tàrgyù festészetünknek Feszty Ârpâd Golgothâ-ja (1882) a legkivàlôbb példâja. 26*