A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

204 A mûzeumi képtâr multja és jelene Képtårunkban egészen egyedül all a maga nemében a Priamos Patroklos holttestét Trôjâba viszi, Than Môr nagy festménye (1880). Than, a ki Ligeti Antal halàla utân, 1890-tôl 1899-ig a képtâr ôre volt, maga ajåndékozta e müvét a Nemzeti Müzeumnak. Mar a Szépmüvészeti Mùzeum szåmåra vâsârolta meg a kormåny 1899-ben id. Markô Kàroly és fia, Markô Stuck Ferencz. Athléta. Andrås müveinek egy sorozatât, a mely a régebben meglevô és idöközben, alkalom adtån beszerzett képekkel együtt a Markô-iskola leg- teljesebb és müvészettôrténetünk szempontjå- bôl rendkivül fontos gyüjteményét alkotja. Az Eurydike halàla, a melynek itt képét adjuk, Marko legszebb müveinek egyike, mår 1871-ben, a képcsarnok-egylet révén került képtårunkba. A magyar szobråszati müvek szerény gyüjteménye csak kevés gyarapodåst mutathat fol. E tekintetben a legfontosabb esemény az volt, a midon 1876-ban Izsô Miklos hagya- tékàbôl az elhunyt müvésznek sok gipsz- és terrakottavåzlatåt sikerült megszerezni. E kis méretü alakok és csoportocskåk fényes tanu- sågot tesznek a Büsulô juhåsz szerzojének tösgyökeres, pôtolhatatlan tehetségérol. Nép- életünk jellemzö, annyiszor humoros vagy tragikomikus alakjait egyik szobråszunk sem örökitette meg olyan talålo, szellemes môdon. Egy hasonlô jellegü, teljesen kidolgozott müve, a mely azonban csak gipszontvényben maradt fonn, a hires Fonôhàzi jelenet, 1887-ben jårult ehhez a sorozathoz, a melyet még Ernszt Lajos gyarapitott ajåndékaival 1898-ban. Nem mellôzhetjük hallgatåssal azt a gyüjteményt sem, a mely az idok folyamån régi mesterek müveinek a måsolataibol alakult. Brocky Kåroly (megh. 1855-ben) a Nemzeti Müzeumra hagyta azt a måsolatåt, a melyet Paolo Veronesénak a Louvreban levo Kànai menyegzö-je utån festett. Haan Antal 1871 ôta készitett ilyen måsolatokat Olaszorszågban. Tôle valô Rafael Folignöi madonnà-jànak, a Vatikån stanzâinak a festményei közül a Disputà-nak, az Atheni iskolå-nak és a Roma elott megjeleno Attila képének, tovåbbå Tizian Danaé-jânak a lelkiismeretes måsolata. Tårkånyi Béla hagyatékåban (1886) is volt nehåny måsolat, a melyek Szoldatics Ferencztöl és Kovåcs Mihâlytôl eredtek. Különösen nagy és sokoldalü volt az utôbbinak màsolôi tevékenysége. Halåla utån 1892-ben, ôzvegye egész nagy gyüjteményt ajåndékozott a Nemzeti Müzeumnak részben igazån sikerült måsolataibol. Ezek között a spanyol müvek måsolatai a legértékesebbek.