A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene
År: 1902
Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája
Sted: Budapest
Sider: 382
UDK: St.f. 9(074) A Mag
(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)
Søgning i bogen
Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.
Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.
Digitaliseret bog
Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.
206
A mûzeumi képtår multja és jelene
az évi üléseiket, diszitsék vele. Az üléseken részt vett Römer Flôris, a grôf egykori
nevelôje is, a kinek kérésére a bôkezü four a festményt âtengedte a Nemzeti Müzeum-
nak. Kikôtôtte ugyan, hogy a lépcsôhàzat diszitsék vele, de Pulszky Ferencz kôzben-
jârâsâra végre is a képtàrba került. — Jôval késôbb szerezhettük meg a régibb német
festészet egy mâsik ünnepelt mesterének egyik érdekes müvét. 1889-ben Szalay Imre
jelentette grôf Csàky Albin miniszternek, hogy az 1874-ben elhunyt Kaulbach Vilmos
ôzvegyének birtokàban két magyar vonatkozâsù mû van: a hùnok csatàjât âbrâzolô
hires falfestmény vàzlata és bârô Prônay Istvân életnagysâgü képmâsa. A miniszter
a festményt vâlasztotta, a melyet a következö év elején sikerült is megszerezni.
Ez alkalommal Kaulbach özvegye érdekes levelet intézett a miniszterhez : „A kép
1840-ben, közvetlenül egy hosszabb rômai tartôzkodàs utàn készült, még teljesen a
régi olasz müvészet benyomàsainak a hatàsa alatt. Bàrô Prônay ez idôtâjt tanul-
mânyai végett Münchenben tartôzkodott. Férjemnek ajânlottàk. Kaulbachnak nagyon
megtetszett a szép fiatal ember. Jelleme, eget ostromlô temperamentuma, tettekre valô
vâgya, a mely azonban nagyon is gyakran csüggedtségbe ment àt, lekötötte Kaulbach
érdeklôdését. Gyakran összehasonlitotta Hamlet természetével és arra törekedett, hogy
a képmâson is ezt a gondolatot kifejezésre juttassa. Mindez emlékek fôléledtek bennem
a kép elküldésekor. Bocsàsson meg Excellencziâd, hogy ez alkalommal leirtam öket.“
Levele végén Kaulbachné sajåt és csalâdja nevében köszönetet mond a miniszternek.
Ôrül, hogy a képmàs Magyarorszàgba kerül és ezzel régi vâgya teljesül. Hiszen
Prônay is ahhoz a nemzethez tartozott, „melynek fiai kôzül férjemnek sok, kedves,
hü barâtja volt“.
Fôleg régibb osztrâk és olasz festôk müveivel gyarapitotta képtârunkat Erny
Mihâly hagyatéka (1871). Nagyrészt osztrâk képek voltak azok kôzôtt is, a melyek
1875-ben az Esterhâzy-képtârbôl tétettek ât. Ezek kôzül Waldmüllernek egy csinos
genreképe jellemzô müve a bécsi mesternek, a kit épen napjainkban kezdenek ismét
méltânyolni. Az ûjabb osztrâk festészetet is nehâny jellemzô festmény képviseli: Hans
Canon erôteljes Halväsar-ja és II. Fülöp halala, ugyancsak tôle. Ez utôbbi, valamint
Makart Lakomâ-ja és Amerling tanulmânysorozata Frohner Jânos hagyatéka (1897).
Mâr régebben, 1887-ben vétetett meg Makart Herakles és Dejanirå-ja, a hires osztrâk
mester mythologiai compositiôinak példâja. A modem érzésü Pettenkofent nehâny
szolnoki târgyû tanulmânya képviseli. Megkapô môdon mutatja be Jan Matejkônak,
a nagy lengyel festônek müvészetét a vârnai csata mozgalmas, pompâs szinezésü
képe, a melyet Hegedüs Lajos miniszteri tanâcsos kôzbenjârâsâval sikerült 1880-ban
megszerezni.
Bâr a német festmények vâsârlâsa az utôbbi idôben hâttérbe szorult, mégis fôlmu-
tathatunk nehâny értékes, modem német képet. Nagyon jellemzô a Zügel-féle âllatkép,
erôteljesek, festôiek Baisch Herman képei, Hans Bartels nagy aquarellképe pedig, a
Hullàmtôrés, megkapô erövel hat a szemlélôre. Firle Walter Vasårnapi tskola-ia kép-
târunk legnépszerübb festményei kôzé tartozik. Lenbach hatalmas müvészetérôl tesz
tanüsâgot a Bismarck herczeg mesteri arczképe (1893), Stuck Sphynx-e pedig a leg-
üjabb német irânynak egy jellemzô alkotâsât mutatja be. A sokoldalü Stucknak egy