A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

306 Az åsvåny-oslénytår A következö években a tårnak ajândékoztak : 1811-ben Wesselényi Miklos és Kemény Ignàcz barok erdélyi vasköveket. Rainer fôherczeg hazànk beutazâsa alkalmåval, a Tisza menten szâmos ôscsontot, nevezetesen mammuth-csontokat gyüjtött és szekérszâmra küldte be a mùzeumnak. Ez az alapja a most is meglevö nagybecsü diluviâlis emlôs-gyüjteménynek. 1812-ben Fasola Frigyes diôsgyôri provizor vasköveket. 1813-ban Patherneuy Imre kapitàny aranyérczeket. 1814-ben az abrudbânyai kir. pénzverô-intézet szintén aranyérczeket. 1815-ben Kapy Jôzsef kir. tanâcsos a 1337, fontot nyomô rendkivül becses meteor- vasat, a mely Lénârtôn talâltatott. A nâdor, a ki az âsvânytâr fejlôdését különösen szivén hordta, mâr az 1814. évben Jônâs Jôzsefet, Selmeczbànya vâros polgàràt, ki a mineralogia terén mint szak- ember volt ismeretes, mùzeumi segédôrré nevezte ki. Tehel Lajos természettâri ôr, a ki 1816 jùl. havàban az akkori mùzeumépület orszâgùti homlokzatât angol môdra gâzzal megvilâgitotta, a mely feltünést keltô jelenséget sokan csodâltâk és a melyet a nâdor nejével együtt is megtekintett, — meghalt azon év november 5-én. Helyét elfoglalta Jônâs Jôzsef, a derék mineralogus, a kit azonban, sajnos, mâr 1821. januâr l-én a halâl elragadott. Jônâs elhalâlozâsa nagy és vâratlan csapâs volt nemcsak a mùzeum âsvânygyüjte- ményére, hanem a hazai mineralogiai tudomâny fejlôdésére is, ö volt a mùzeum zsenge gyermekkorâban az egyedüli szâmottevo mineralogiai szakember Magyarorszâgon. Ezen idôponttôl datâlôdik a mùzeumi âsvânytârnak legszomorùbb idôszaka, mely majdnem egy félszâzadig tartott és melyben a gyüjteményt olyanok kezelték, a kik mineralogiai szakképzés teljes hiânyâban voltak. Természetes, hogy ilyen viszonyok között az âsvânytâr fejlôdése hosszù idöre meg volt bénitva, mivel a hivatalnokoknâl a szakismeretekkel együtt a târgy irânti érdeklôdés is hiânyzott. Ez annâl sajnâlatosabb, mert éppen ezen félszâzadban, hazânkban rendkivül érdekes és fontos âsvânyokat bânyâsztak, melyek, minthogy nâlunk azok irânt nem érdeklôdtek, külfôldi gyüjte- ményekbe vândoroltak. 1821-ben az âsvânygyüjtemény âllomânya 8451 âsvâny, közet és kövület, tovâbbâ 5 meteorit volt. A pangâsnak ezen idôszakâban a nâdor meghagyâsâbôl külônféle bânyahatô- sâgok beküldtek ugyan olykor âsvânyokat, de ebben nem volt köszönet és minthogy a szakszerü ütmutatâs hiânyzott, idövel a küldemények abba is maradtak. Jônâs utôdjâul 1822-ben Sadler Jôzsef eddigi ôrsegéd és ismert botanikus nevez- tetett ki természettâri örnek, mig az ôrsegédi âllâs Frivaldszky Imre orvostudor, zoologussal töltetett be. A mùzeumi âsvânygyüjteményt a 30-as évek vége felé még egy mâs csapâs is érte. Az 1838-iki vizâradâs alkalmåval a târgyak egy részét ugyan a viz behatâsâtôl sikerült megmenteni, de azoknak gyors és tômeges kétszeres âthurczolâsa részint a Ludoviceumba, részint mâs épületekbe nem tôrténhetett a kellö gonddal és elô- vigyâzattal, miâltal sok târgy tönkrement, sok pedig megrongâlôdott. Hogy ezen