A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

310 Az âsvàny-ôslënytâr a Hoernes âltal rendezett âsvànyok. A falak mellett magas, össze-vissza repedezett, fehér enyvfestékkel bemåzolt puhafaszekrények ållottak; egynémelyikôk még az 1838-iki àradàs, s illetoleg az akkori vizâllàs magassàgànak nyomait hordta magån. Ezen rosz- szul zàrôdô szekrények alsô részében is voltak âsvànyok, kihüzhatô deszkàkon, silàny kézî példânyok; a felsöben, üveg alatt, nagyobb példànyok, a melyek között több jô es hasznâlhatô volt. A negyedik teremben külônféle ôslények voltak kirakva, az ötödik terem lomtâr volt. A folyosôn pedig néhàny megye közete es a technologiai gyüjtemény volt elhelyezve, melyet késôbb az iparegyesület vett ât. Az akkori silàny gyüjteményben azonban, habàr szôrvânyosan, becses tårgyak is voltak, igy néhàny gyônyôrü verespataki arany, egy pompàs hauerit-kristàly Kàlnok- rôl, szép gömörmegyei vasérczek es több emlitésre méltô calcit- es silikàt-példàny. Az öscsontok gyüjteménye, mely jelenleg is az osztàly diszét képezi, màr akkor is megvolt, épp ûgy a hârom hires magyar meteorit: a lénàrtôi (Sàros m.), a nagy- divinai (Trencsén m.) és a knyahinyai (Ung m.). Ez a régi àsvànygyüjtemény 12441 példàny àsvàny, ôslény és kövületböl àllott. A herczeg Lobkowitz-gyüjtemény 34000 példànyt tartalmazott, a melyhez még 793 màs àsvàny is vàsàroltatott, nevezetesen Bielz Albertnek s Cseh Lajos bânya- tanâcsosnak àsvànygyüjteménye és a dr. Weissféle hires verespataki aranygyüjte- mény, ez utôbbi 8000 frton; ûgy hogy az 1870-ik év végén az àsvànytàrnak 47234 gyüjtemény-tàrgya volt. A következö 1871-ik évben 1251 szàmmal szaporodott a gyüjtemény. Az 1872—1877-ig terjedö hat éves cyklusban a gyarapodâs 3202 példàny volt. Itt kiemelendôk azon àsvà- nyok, melyek a régi Drevenyàk-féle és a Pettko Jânos selmeczbànyai akad. tanàr gyüjte- ményébôl szereztettek. Ugyanezen idôszakban dr. Senger 30 àsvânyt hozott Mexikobôl, Semsey Andor közeteket Predazzorôl és Ihàsz Dàniel ezredes Turinban 456 olasz tertier kôvületet ajàndékozott, melyeket ô maga gyüjtôtt. Az 1878-ik évvel ûj korszak nyilik meg. Ebben az évben lép elôtérbe a tudo- mànyért lelkesülô hazànkfia, dr. Semsey Andor földbirtokos, ki ezentül az àsvànytàr fejlôdésére döntö befolyâst gyakorolt és annak érdekében többet tett, mint az ôsszes itt közremüködö faktorok eddig tehettek és valaha tehetnek. A herczeg Lobkowitz-gyüjtemény tudomànyos becse és szépsége àltal elragad- tatva, eleinte az àsvâny-ôslénytàr lâtogatôja és tanulmànyozôja, késôbb belmunkatàrsa és jôltevôje lett. A mondott év nyaràn felhatalmazta Krenner ôrt, hogy a rendelke- zésére bocsàtott 17000 franc erejéig szerezze meg a müzeumnak az akkori pàrisi vilàgkiâllitâson, az ott kiàllitott àsvânyokbôl a legjobbat és legbecsesebbet. Semsey ezen idôpont ôta àsvànytàrunkkal mind bensôbb és bensôbb ôsszekôttetésbe lépett és mindig nagylelküen segitette elô az osztàly érdekeit, annak tudomànyos tôrekvéseit, nem kimélve sem kôltséget, sem fàradsàgot. Azôta évenkint ismétlôdnek Semsey Andor nagylelkü ajàndékai, kinek tôrekvése nemcsak arra irånyul, hogy az üjabban felfedezett âsvànyok javât megszerezze, hanem régi gyüjteményeket is vàsàrol, hogy a régi mulasztàsokat legalâbb részben jôvà tegye. A pàrisi kiàllitàson vett âsvânyokkal együtt az 1878—1879-ki szaporulat 1401 példàny.