A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A néprajzi osztâly 351 fôleg Erdélyben otthonosak. A konyhabeli nyitott tüzhelyeknek kivàlôan jellegzetes fôlszerelése egész Magyarorszàgon a „vasmacska“ (tûzikutya, tüzbak stb.), melyre a fât rakjàk, hogy levegôt kapvàn, könnyebben égjen. A hàznàl talàlhatô mindennap hasznàlatos tôbbi bûtorra és szerszàmra nem térhetek ki, jelentékeny részüket a sorozatos gyüjtemények ismertetésénél ûgyis érintenem kell, melyre most àttérek. Sorozatos gyüjteményeink ismertetését, legalkalmasabban a hàzmintàk gyüjteményének bemutatàsàval kezdhetjük, mely a most ismertetett belsô berendezés utàn a hàz külsejét és belsô tagozôdàsàt mutatja be. Ennek eszméje az ezredéves orszâgos kiàllitâs akalmàval pattant ki s akkor érlelôdôtt meg a gondolat, hogy e hàzakat s a melyiknél voltak, a gazdasàgi épületeket is kicsiben pontosan le kell mintàznî s az utôkor szàmàra meg kell ôrlzni. E 24 telek közül mint mondottuk 12 magyar, 12 pedig nemzetiségi, lehetôleg ûgy vàlogatva, hogy hazànk minden néptôrzse s legtypikusabb hàzépitkezése kép- viselve legyen. Ezt egésziti ki azoknak a mintaknak és rajzoknak gyüjteménye, melyek a pàsztorok készi- tette hajlékokat, a jôszàg szàmàra valô szélfogôktôl, a deszkàkbol ôsszetàkolt szétszedhetô kunyhôig örökitik meg, tovàbbà gazdasàgi épületmodellek, melyek az 1873-dik évi bécsi kiàllitâs magyar osztà- lyàbôl maradtak reànk. E mintàk együttesen képezik azt a magot, mely kôré a késôbbi gyûjtésnek csoportosulnia kell. Német és magyar bûvàrok (némi kivétellel) eddig arra az eredményre jutottak, hogy a magyar paraszthàz a tôbbféle névvel illetett, legkôzônségesebben frank-felnémetnek nevezett hàztypus szerint épült és fejlödött. Annyi bizonyos, hogy a hàz berendezése, mely tagozatàval szorosan egybefügg, a mai û. n. felnémet mintåt mutatja. Ennek fôjellemvonàsa a csalàdi asztal elhelyezésében van; ez t. i. a frank hàzban abban a sarokban àll, melyet az utczàra és udvarra cgy-egy ablakkal tekintô két fal képez, s e két fal mellett az asztal kôrül lôczàk futnak végig. Màr pedig ez igy van a magyar paraszthàzban is. A magyar hàz eredetének kérdésében azonban a kutatàsok, különösen tôrténelmi szempontbôl, koràntsem estek még meg olyan részletesen és nagy szàmmal, s a germànsàg és szlàvsàg népies épitkezésével valô ôsszehasonlitàs sem tôrtént még meg oly mélységgel és komolysàggal, hogy a nagyfontossàgû kérdést megoldottnak tekinthetnôk. Itt is, mint sok egyéb téren, még elsô kôtelesség a gyûjtés, a meglevô anyag megmentése és pedig elsô sorban a réglé, a melyik rohamosan tünedezik. A foglalkozàsok szerszàmcsoportjainak bemutatàsàt a halàszati gyûjteményen kezdjük, mert ez volt az elsô rendszeres és kimeritô gyüjteményünk s ez adta meg az inditô lôkést a munka tovàbb folytatàsàra s mutatta meg a tàrgyi néprajz rendkivüli fontossàgàt ôstôrténetünk megismerésében. Herman Ottô volt az, ki e gyüjteményt ôsszeàllitotta s legelsôbb az 1885-diki budapesti orszàgos kiàllitàson bemutatta. Kutatàsànak eredményei azt mutattàk meg, hogy a halàszat a magyarsàgnak ôs foglalkozàsa, viràgzàsànak ideje okiratos bizonysàgok alapjàn a mohåcsi vészt megelôzô idôkre esik s hogy a magyar népies halàszati eszközök sok tekintetben ôsrégi idôkre vàgnak vissza. E gyûjtemény a magyar halàszôszerszàmok cgyetemessége, mindaz a szerszàm tehàt, a mi a magyar halàszsàg kezén él, a mit az, a rendkivül vàltozatos és leleményes halàszô môdoknàl, a rekesztô, keritô, emelô, hajtô, àllitô, keresô, veto, tapogatô, hurokvetô, szigonyos, horgos és jeges halàszatnàl hasznàl, hogy a vizek lakôit hatalmàba ejtse. Egy eddig nem is sejtett vilàg tàrul fel a szemlélô elôtt, nemzetünknek ismeretlen rétegét fedezi fel, mely foglalkozàsàt nem itt, a mai lakôhelyén tanulta el, hanem még az àzsiai hazàbôl hozta magàval s ha e kezdetleges, ôsi izû szerszàmokat làtja, gondolatban elôvaràzsolhatja a folyôk mellett tanyàzô honfoglalôkat, kik ugyanilyen szerszàmokkal, hasonlô môdon halàsztak és hasonlô môdon élhettek, mint a mai halàszô népség. Azért is különösen becses e magyar halàszszerszàm-gyüjtemény, mert hozzàfoghatô kezdetleges collectiôt Eurôpa nyugatàn màr nem lehet összeteremteni, ott a kultura nagyrészt kiirtotta ôket s csak keleten élnek még, azokon a tàjakon, a hol a magyarsàg valamikor jàrt s azoknak a népeknek a kezén, a melyekkel ôseink kulturàlis kapcsolatban àllottak. Hogy a régiségtudomànynak a néprajzhoz valô fentebb érintett viszonyàt e gyûjtemény kapcsàn megmutassam s hogy kivilàgosodjék halàszô szerszàmaink néme- lyikének ôsi volta, egy pàr egyezést ôhajtok felemliteni. A hàlô- és fenékhorog sûlyok (kövek, csontok,