A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XXXIV A Magyar Nemzeti Muzeum alapitåsa es fejlôdése a mai näpig ez a korszak. Az alkotmånyos kormâny életbeléptével a Nemzeti Müzeum ügyeit kôzéletünk hârom kivâlô alakja vette kezébe: bàrô Eötvös Jôzsef vallås- es kôzokta- tàsügyi miniszter, Pulszky Ferencz, a Nemzeti Müzeum igazgatôja és dr. Hegedüs Candid Lajos miniszteri tanåcsos, mint a müzeumi ügyek referense. Kubinyi Àgoston 1869. màrczius 4-én nyugalomba vonulvân, egyidejüleg Pulszky Ferencz, a nagynevü tudôs, a széles lâtkôrü politikus neveztetett ki igazgatôvâ. Vele a Nemzeti Müzeumnak üj korszaka nyilt meg. Pulszky Ferencz elévülhetetlen érdeme, hogy intézetünket a modem müzeologia igényeinek megfelelô gyüjteménytârrà szervezte. A haladô kor megvàltoztatta a Nemzeti Müzeum szervezetét is. Grôf Széchényi Ferencz 1802-ben azt, mint az egész orszàgra kiterjedö kôzmivelôdési központot alapitotta, melynek keretébe a magyar tudomânyos irodalom gyakorlati müvelése is tartozott; igy a Marczibånyi és Vitéz alapitvånyok is ehhez az intézethez voltak kôtve mindaddig, a mig alapitönk halhatatlan nevü fia grôf Széchenyi Istvân 23 évvel utôbb a M. tud. Akadémiåt meg nem alapitotta. Müzeumunk azonban a mostoha viszonyok miatt eddig csak szerényen haladhatott a fejlôdés ütjân. Az alkotmånyos korszak helyre- àlltàval ezen viszonyok egyszerre megvåltoztak; Pulszky erôs keze s nagy tudåsa pedig môdot nyujtot müzeumunk rendszeres fejlesztésére ; mår hivatali mükôdése elso évében, 1870-ben rendes kiadåsaink 67,757, a rendkivüliek 43,400 frttal szere- pelnek az ållami kôltségvetésben. A természetiek tåra ekkor mår annyira fejlödött, hogy 1870-ben az åsvåny oslénytåri osztâlyt, majd a nôvénytâri osztålyt, mint az ållattårtol külônvàlt osztålyokat, ônàllôsitani kellett. 1871-ben pedig a kelet-åzsiai expedicziôval hozott târgyakbôl egy külôn néprajzi osztåly létesült; mig a „kézmüves gyüjtemény“ czimén a természetiek tåråval kapcsolatban ållott alosztåly tårgyai, örök letétképen az iparegyesület, a Jôzsef-müegyetem technologiai osztålya, tovåbbå a technologiai iparmüzeum gyüjte- ményeibe tétettek åt. Kôzmivelôdési intézeteink ebben az idôben ônként érthetôleg ismét fokozottabb mértékben vontåk magukra a tôrvényhozàs figyelmét; egy orszågos bizottsåg kiküldésé- nek szükségét mår 1871-ben orszåggyulési hatârozat mondotta ki. Az orszågban létezô kônyvtàrak és gyüjtemények érdekében Dr. Pauler Tivadar vallås- és kôzoktatâsügyi miniszter ennek folytån az 1872-ik év ôszén tizenegy tagü bizottsågot küldôtt ki, mely- nek elnôke grôf Mikô Imre, alelnôke Csengery Antal, jegyzôje P. Szathmåry Kåroly volt. A bizottsåg 1874-ben tette meg jelentését, melyben az orszåg nevezetesebb gyüjte- ményeire kiterjeszkedik, két alapelvbôl indulva ki, tudniillik: I. hogy az orszågos gyüjtemények minden kårok ellen lehetôleg biztosittassanak, kiegészittessenek s tudomå- nyosan hasznàlhatô ållapotba helyeztessenek; 2. hogy az orszåg kedvezôtlen pénzügyi helyzetére valô tekintettel, a gyüjtemények egymåst kiegészitôleg gyarapittassanak. E bizottsåg javaslata alapjån azôta is érvényben van amaz intézkedés, hogy „az orszå- gos gyüjtemények egyetlen orének sem szabad a kezelése alatti gyüjteménynyel egyféle magàngyüjteményének lenni“. Ugyanezen bizottsåg javaslatåra 1875-ben a Nemzeti Müzeum képtârâbôl az ôsszes régi festmények az Orszågos (Eszterhåzy) képtårba s viszont innét a XlX-dik szåzadbeli képek a müzeumi képtårba helyeztettek åt.