ForsideBøgerA Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

År: 1902

Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája

Sted: Budapest

Sider: 382

UDK: St.f. 9(074) A Mag

(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)

Søgning i bogen

Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.

Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.

Download PDF

Digitaliseret bog

Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.

Side af 450 Forrige Næste
A néprajzi osztåly 365 Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a nemzetközi gyüjtemények örökbecsü kincseit nem Japan, Khina és India aranyszôttes selyempalàstjai, sem mesés értékü porczellånjai avagy bronzai teszik, hanem pl. az a rongyokba burkolt folyami gorgetegko, melyet a Kongo vôlgyének sôtétbôrü ôslakôja bålvånyåul (fetiséül) tisztel, avagy azok a még igénytelenebb, kôbaltâval faragott, szurtos szinü, kezdetleges munkaeszközök, melyek a régebben ü. n. vad embereknek, azaz a napjainkra megmenekedett, a miénktôl elütô müvelôdésü, ôsi népek kezén ma is élnek. Mig ugyanis a fetis-imådås révén az emberi lélek primitiv vallâsi vilågåba vethetünk bepillantåst, addig a felhozott egyszerü munkaeszközök ôsszehasonlitàsa révén sok minden egyeben kivül példåul az is kidomborodik, hogy alapeszméjük, külsô alakjuk és rendeltetésük szerint ezek a fôld vala- mennyi élo és kihalt népénél teljesen egyazonosak. S ez egyben azt jelenti, hogy egykorüak azokkal a népekkel, melyeknél esetrôl-esetre megfigyeltettek, végsô elemzésben pedig magåval az àllattol elvàlô emberrel. Ismétlem, hogy néprajzi tårgyaink közül a fetist és a primitiv munkaeszközöket esak talàlomra ragadtam ki és hogy hasonlô tanulsågok hova-tovâbb a nemzetközi gyüjtemények mindegyik tårgy- csoportjåbol merithetök. Innét van, hogy a szorosan a primitiv népek ethnologiàjàt müvelö szaktudô- sokon kivül azok is, kik az euröpai népek alsobb rétegeit kutatjak, de meg a kihalt népek avagy a letünt kulturàk büvàrjai, a régiségtudôsok is, valamennyien a primitiv kulturàkat feltüntetô gyüjte- ményektôl vårtåk és vårjåk az elôttük feltornyosulo rejtélyek megoldåsåt — hozzatehetem, majd mindig eredménynyel. Söt tovàbb megyek. Éppen az exotikus néprajzi gyüjtések voltak azok, melyek az eladdig megfigyelt, de bonyolultabb természetü néptani jelenségeket, tôbbé nem megkésetten, mondvacsinàlt értelmezésekkel (rationålizålåsokkal), hanem a természettudomànyok deductiv môdszerével elért igazi magyaràzatokkal megfejtvén, ezåltal az összehasonlitö, tudomånyos néptan meginditoinak, mindmàig legbiztosabb iståpjånak bizonyultak. De làssunk immår az itt elmondottak igazolâsâra még néhàny, a nemzetközi gyüjtemények- bôl meritett kézen fekvô példåt. Hazai gyüjteményünkôn végighaladva legott làtjuk, hogy a székely és göcseji fiük, mikor karàcsony hetén „regölni“ indulnak, köczböl, szöszböl vendégbajuszt, ålszakålt kötnek, mert a regolés csak „maskaråban“ eshetik meg. Neveik : bika, macska stb. ugyanesak a megtévesztô elvåltozåst jelzik. A hüshagyökeddi alakoskodås orszågszerte elmaradhatatlan. Az erdélyrészi olåh vidékeken farsangkor (néhol karåesonykor is) a „turkäs'* nevü ålarezos csattogtatja félméteres ållkapcsait. Baranyàban a „büsôk**, a Maros-Tisza szôgében a „dodola** nevü mumus üzik évezredes jàtékukat. Kalotaszegen a lakodalmakrôl sem maradhat el az elrejtözött ember. Szôval idehaza alakoskodås, a merre csak pillantunk. Nézzük a rokon népek gyüjteményét ? Ott is lelünk àlarezot, még pedig valamennyi népnél. Vegyük az osztjâkokét. Szegényes ugyan, mint az erdök és a tundråk osztjåksågånak tôbbi holmija. Mindössze az arezot eltakaro nyirfakéreg-darabka, két üreggel a szem szåmåra és két hånes- zsineggel a felerôsitéshez. De nekik az is elég, hogy mögötte elrejtözve, az ég s a fôld között lebegö hatalmassågokat valodi kilétük felöl megtéveszszék. A hazåban és a rokon népeknél észlelhetô alakoskodås eredetérôl, értelmérôl szölö magyarå- zatokban ezelött sem idehaza, sem a rokonoknål nem volt hiåny, pedig e magyaråzatok, mint mår jelzém, egytöl-egyig kései, tôrik-szakad értelmezések s mint ilyenek kivétel nélkül hamisak. A „mas- karåzås" ethnologiai jelenségének értelmét meggyözöleg ugyanis egyedül a nemzetközi gyüjtemény adja meg. Ismeri az eszkimö. Az ö ålarcza halbélbol készül. Az üj-guineai påpua az ovét kobaltåjåval faragja, vaskeménységü pålmafåbol. A szomszédos Bismarck-szigetség a maszkok hazåja, a hol megtalåljuk azok minden fajtåjåt, meg az ösök képét mutato ålarezokat, a csata-, tånez- és vallåsi ålarczokat, tovåbbå a duk-duk nevü, 4—5 méternyi magas igazsågszolgåltato maszkokat, a milyenek- hez hasonlôkat a kozépkorban a szent Vehme-nek az itélet végrehajtåsåval megbizott tagjai is visel- tek. Az Uj-Hebridåkrol, Japånbol, Borneobol, Sziåmbol mindenfelol vannak különbözö czélü