A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

XXXVI A Magyar Nemzeti Mùzeum alapi'tåsa és fejlôdése a mai napig az 1882. évben mâr tetemesen szaporittatott, anélkül azonban, hogy illetményeik felemeltettek volna. A Nemzeti Muzeum eilen 1887-ben a sajtôban s a képviselôhâzban emelt, de alaptalannak bizonyult vàd kôvetkeztében Berzeviczy Albert akkori vallâs- és kôz- oktatâsügyi miniszteri âllamtitkâr elnöklete alatt kiküldôtt 6 rendes tagbôl és a jegyzôn s az interpellâlô orszâggyùlési képviselôn kivül 3 meghivott szakértôbôl allô vizsgâlô- bizottsâg e feladatânak elsô részét az 1888. év tavaszàn, a megtàmadottaknak teljes fôlmentésével befejezvén, a Nemzeti Mùzeum és Orszâgos Képtâr ügyeit felkarolô bizottsâggâ alakult àt, s több szakértô taggal, ùgyszintén a nemzeti mùzeumi és orszâgos képtâri igazgatôkkal, tovâbbâ a mùzeumi örökkel kiegészitve, ùj alapra fektetett mùkôdését ugyancsak 1888 tavaszân megkezdette. A bizottsâg többszöri hosszabb megszakitàsokkal az 1894. évi jùniusig müködött, a midôn is elnôkének, Berzeviczy Albertnek, az akkori kormânyvàltozâs alkalmàbôl tôrtént lekôszônésével a bizottsâg mükôdése is véget ért. E bizottsâg 1889-ben terjedelmes emlékiratot nyujtott be a mùzeumi gyùjtemények elhelyezése, nevezetesen a mùzeumi képtârnak egy mùvészettôrténeti mùzeummâ kifej- lesztése és külön vâlasztâsa, s a természetiek târainak szintén egy külön e czélra emelendô épületben elhelyezése irânt; 1891. november hô 27-én tartott ülésébôl pedig kimeritö javaslatot tett a Nemzeti Mùzeum homlokzatainak és porticusânak, ùgy- szintén elôcsarnokânak monumentâlis jellegù anyaggal bevonâsa és mùvészi diszitése, ùgyszintén a rômai kôemlékek csarnokânak a millennium alkalmâbôl leendö elkészitése ügyében. Mindezen munkâk azonban, a melyek kôzül részletes szâmitâs szerint a mùzeum külsô diszitése és helyreâllitâsa 525.807 frtot igényelt volna, fedezet hiânya miatt egyelôre meg nem valôsulhattak. Az emlitett bizottsâg alkotâsa az a mùzeumi szervezeti és szolgâlati szabâlyzat, melyet az 1889. év tavaszân Csâky Albin grôf vallâs- és kôzoktatâsùgyi miniszter léptetett életbe a mùzeum fejtôdése folytân mâr elévült, Albrecht fôherczeg korabeli szabâlyzat helyébe. E közben a tudomânyos szellem, melynek hiânyât az 1862-iki bizottsâg még oly sajnosan panaszolta, meghonosult a Nemzeti Mùzeum falai között: Pulszky Ferencz és a kitùnô szakképzettséggel birô osztälyörök vezetése alatt a gyùjtemény- târak a modem muzeologia kôvetelményei szerinti rendszeres tudomânyos gyüjte- ményekké alakultak ât. Ezen idöszakba esik a Nemzeti Mùzeumnak vegyészeti, âllattâri és fényképezô laboratoriumokkal, az intézetben képviselt tudomâny-âgak eme fontos segédeszkôzeivel tôrtént felszerelése is. A mùzeumi Széchenyi orsz. kônyvtâr fejlôdése, tisztviselôi szâmânak tetemes gyarapodâsât, magânak az osztâlynak pedig hârom csoportra: a nyomtatvânyok, a levéltâr s a hirlapkônyvtâr osztâlyaira valô felosztâsât tette szükségessé; e hârom osztâly mindegyike osztâly-ôr, az egész kônyvtâr pedig igazgatô-ôr vezetése alâ helyeztetett. Eme szervezeti môdositâst elrendelô 1893. évi jùlius 7-én 31401. sz. alatt kelt vallâs- és kôzoktatâsùgyi ministeri leirat egyszersmind a nyomtatvânyi osztâlyt — mint a melynek a grôf Széchényi Ferencz-féle kônyvtâr leginkâbb az alapjât