A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Széchényi orszâgos kônyvtâr 7 1852-ben egy feloszlott tårsulat, a „Magyar kereskedelmi târsasâg0 adta åt a Mùzeumnak ôsszes üzleti kônyveit és levelezéseit, s ez anyag gondozåsåra 200 frtot adott alapitvânyül. 1858-ban gr. Karåtsonyi Guido 2000 frtnyi alapitvånyt tett le, oly feltétellel, hogy annak (jelenleg 176 koronåt tevô) kamatait a könyvek bekôtésére forditsåk. 1866-ban gr. Sandor Môricz budai kônyvtâra és Kölcsey Ferencz hagyatéka került a Mùzeumba; összesen 17 kézirat és 2935 kônyv. Ebben az évben vålt a kônyvtâr igazi nyilvånos kônyvtârrâ az åltal, hogy a ma is olvasôteremül szolgålo helyiséget megfelelö môdon bebütoroztâk és a nyilvånossågnak åtadtåk. Ùj korszak nyilt meg kônyvtârunkra az 1867-ben beköszöntött alkotmânyossâg érå- jåval. A kônyvtâr üjjâszervezése, élénk tudomånyos élet, rohamos gazdagodås jellemzi e korszakot. A kônyvraktàrbôl tudomånyos kovetelményeket kielégitô kônyvtâr lesz. Legelsö teendö az anyag szakszerü rendezése volt. A Széchényi-kônyvtâr addigi rendszere, mely koråban mintaszerünek volt mondhato, az igényeket tobbé nem elégithette ki. Az anyag rohamosan nött; tôrvényhozâs, kormåny, egyesek nagy- lelküsége egész konyvtårakat juttatott a nemzet tulajdonåba; ezeknek anyagåt egye- siteni kellett a tôrzskônyvtàrral, kivålasztani a kettôspéldânyokat, a könyvek felâlli- tåsåban behozni a szakrendszert. E nagy müvelet végrehajtåsåhoz azonban nem voltak meg a szükséges feltételek; gondoskodni kellett az 1846-ban elkészült mùzeumi épület kônyvtâri helyiségeinek bùtorozâsârôl, a rendkivüli munkâhoz megkivânt rend- kivüli munkaerôrôl. Mindkét szükséglet fedezése az alkotmânyos magyar kormâny elsô gondjai kôzé tartozott. Az âllami kôltségvetés mâr 1868. évben tekintélyes ôsszeget, 10,000 forintot vett fel a mùzeumi kônyvtâr rendezési munkâlataira, és 1869-ben e czélra kirendelt ministeri biztos felügyelete alatt, a kônyvtâri tisztviselök és kellô szâmù ideiglenes alkalmazott segitségével megkezdôdôtt az évekig tartô nagy müvelet, melynek ered- ményeként 1875-ben a kônyvtâr az akkor legjobbnak elismert müncheni rendszer szerint ùjjâalkotva, a tudomâny és a kônyvtârtan igényeinek megfelelö âllapotban ismét megnyilt a kôzônség hasznâlatâra. Ezôta a gyarapodâs, a hasznålat és âltalâban a kônyvtâri tudomånyos élet még nagyobb mérveket ôltôtt. Az azôta lefolyt évek fôbb szerzeményeinek âttekintése meggyôzôleg beszél. Az alkotmânyos korszak elsô nagybecsü ajândéka a kirâlyé, ki 1869-ben a tôrôk szultântôl kapott négy remek Korvin-kôdex-szel lepte meg a Nemzeti Mùzeumot. Ugyanez évben került hozzânk a volt m. kir. helytartôtanâcs 1208 kôtetnyi kônyv- târa és Jâszay Pâl nagybecsü kéziratgyüjteménye, az utôbbi 3000 frtnyi vételâron. 1873-ban Farkas Lajosnak nem nagy terjedelmü, de ritkasâgokban elsôrangù gyüjteménye került vétel ùtjân a nemzet tulajdonåba. Az 1386 kôtetbôl és 223 kéziratbôl âllô gyüjteményben sok unikum és egy Korvin-kôdex is volt. 1874-ben a kormâny gondoskodâsa szerezte meg 3000 frtért farâdi Vôrôs Antalnak, Kossuth Lajos titkârânak kônyvtârât és kéziratait. Az 1848/49-es évek tôrténetének