A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

A Széchényi orszàgos kônyvtàr 29 A Régi Magyar Kônyvtàr itt bemutatott részelhez üjabban egy harmadik is jàrult. Màr Szabo Kàroly tervezte, hogy kônyvészetének folytatàsa gyanànt ôssze fogja gyüjteni a hazai irok nem magyar nyelvü, külföldön nyomtatott munkàinak czimmàsait. A kivitelben ugyan megakadàlyozta a halàl, de azért terve nem dôlt dugàba ; Hellebrant Àrpàd valôsitotta meg, kiadva a Szabo kônyve folytatàsa gyanànt a magyar szerzôk 1711 elôtt megjelent idegen nyelvü munkàinak kônyvészeti kézikônyvét. A kônyvtàr tülsàgos feldarabolàsàra vezetne, ha az ezen csoportba tartozô müvek is külôn kezeltetnének. Ez ellen szôl màr az a kôrülmény is, hogy a kônyvek egy része, mint 1500 elôtti ôsnyomtatvàny, ügyis külôn van felàllitva, tovàbbà az, hogy a harmadik rész jôval terjedelmesebb, mint a màsik kettô s kivâlasztàsa, üjra feldolgozàsa annyi idôt es munkaerôt kivànna, a mennyivel a kônyvtàr nem rendelkezik. Azonban pusztàn a kônyvészeti kézikônyv sa katalogusok alapjån is megàllapithatjuk, hogy az idetartozô müvekbôl is a M. N. Müzeum kônyvtàrànak van leggazdagabb gyüjteménye. A müvek szàma megkôzeliti a hàromezret; kôztük sok az elsôrendü ritkasàg, sôt unikum. E csoportnak a legnevezetesebb részét a XV XVI. szàzadi egyhàzi szerkônyvek képezik. Valamennyi nyomdàszati remek szàmba megy, tanüsàgàul annak, hogy a magyar egyhàzfôk nem kimélték a pénzt, a midôn templomaik fényét kellett nôvelni. A legelsô 1480-ban Veronåban készült az egész Magyarorszàg szàmàra. Ivrétü, hatalmas kôtet, nagy gôt betükkel nyomtatva; belôle kônyvtàrunk két példànyt ôriz. Ugyanezen évbôl valô egy Màtyàs kiràly rendeletére nyomtatott esztergomi breviàrium egyetlen ismert példànya, korrendben harmadik az esztergomi egyhàz 1484-iki misekônyve, azutàn az egyetlen példànyban meglevô 1484-es zàgràbi breviàrium, hàrtyàra nyom- tatva, az ugyanezen évi esztergomi breviàrium és az 1486-iki misekônyv, szebbnél-szebb példànyokban. Valamennyit elsorolni nincs helyünk, csak még egy-két szerfôlôtt becses darabot nevezünk meg. A pàlos-rendnek 1495-iki remek misekônyvét hàrtyàra nyomva egyetlen példànyban kônyvtàrunk ôrzi; gyônyôrüen kifestett hàrtyapéldànyunk van a Pap Jànos budai kônyvàrus megbizàsàbôl 1498-ban Velenczében nyomtatott esztergomi misekônyvbôl, valamint az igen ritka 1499-iki pécsibôl, a melyet szintén Pap Jànos adott ki. Az 1509-ben Velenczében készült esztergomi Ordinariust egyszerü fatàblàs kôtése teszi érdekessé, a melyre làncz van verve; bizonyosan valamely templomban kôzhasznàlatra volt kitéve. Megvan az ôsszes hazai misekônyvek legdiszesebbike is, a zàgràbi egyhàzé, 1511-bôl, igen szép példànyban. A szerkônyvek mellett kivàlô érdekkel bir Turôczi Jànos Chronica Hungarorum-]à.nak két kiadàsa, mind a kettô 1488-bôl. A brünni, elsô kiadàst egy kifogàstalan tisztasàgü teljes példàny képviseli a kônyvtàrban; a måsodik, Augsburgban nyomtatottbôl nem kevesebb, mint hat példànyt ôriz a gyüjtemény. Hàrom ezek kôzül hàrtyàra van nyomtatva; kettô a kéziratok môdjàra igen diszesen ki van festve; ezekben a kiadônak, Féger Tibold budai kônyvàrusnak Màtyàs kiràlyhoz intézett ajànlô-levele aranybetükkel van nyomtatva, a miért is sokàig azt tartottàk, hogy ezek a példànyok a nagy kiràly sajàtjàt képezték; a harmadik hàrtya-példànyt az teszi nevezetessé, hogy képei nincsenek kiszinezve, eredeti àllapotukban maradtak, a mi a példànyt kônyvészeti és bizonyos tekintetben müvészeti szempontbôl is becsesebbé teszi az elôbbieknél. A màsik hàrom példàny papir- nyomat; egyik ezek kôzül is szinezetlen, mig kettôben a fametszetek ki vannak festve. Meg kell jcgyeznünk, hogy a kiszinezetlenek a papirra nyomtatottak kôzôtt is igen ritkàk. Régi irôink kôzül igen gazdag gyüjteménynyel birunk Temesvàri Pelbàrt munkàibôl. Ismeretes, hogy a nagy magyar szônok kônyvei nemcsak itthon, hanem külföldön is igen keresettek voltak s rengeteg kiadàst értek ; Stellariumàt 1496-tol 1586-ig huszonegyszer, nagybôjti szônoklatait 1499-tôl 1521-ig, tehàt huszonkét év alatt, ugyanennyiszer, a szentekrôl szôlô beszédeit huszonegy év alatt tizenkilenczszer nyomtattàk ki, mindig igen nagyszàmü példànyban. Kônyvtàrunkban e kiadàsok majd mindenike megvan; ha valamennyit egymàsmellé àllitanàk, ezekbôl magukbôl is kitelne egy kisebb kônyvtàr, tekintve, hogy minden egyes munka egy-egy testes ivrétü vagy negyedrétü kôtetre terjed. Hasonlô kedveltségnek ôrvendett külföldön Pelbàrt kortàrsa, Magyarorszàgi Mihàly; prédi-