A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

30 A Széchényi orszågos konyvtår kâcziôit hüsz 1501 elôtti kiadâsban ismerjük. Màr ezekböl esak öt kiadåssal rendelkezünk; a kiadåsok nagyrészben Hollandiåban låttak napvilågot s hozzånk kevés jutott el belôlük. A kor harmadik ismert magyar szônoklatirôja Laskai Ozsvåt, a kinek munkåit egytöl-egyig Hagenauban nyomtattâk, jôval teljesebb sorozattal van képviselve, csakhogy ezek a munkâk nem is tartoznak a ritkasàgok kôzé. A nagy magyar humanista, Janus Pannonius munkài csak a XVI. szàzadban làttak nap- vilâgot. Legelôbb a Baptista Guarinora irt dicskôltemény jelent meg, 1512-ben ; ebbôl a nagy ritka- sàgbôl egy szép példàny a kônyvtâr kinesei kôzé tartozik. Nehâny kisebb darabon kivül megvan a költö munkàinak elsô gyüjteményes kiadàsa (Bàzel, év nélkül, 1550 kôrül), ügyszintén a negye- dik, a mely egyùttal utolsô is a XVI. szàzadban. Nem hiànyzik az elsô magyar szerzôtôl valô ütleiràs sem, a Farnadi Miklôs sz.-ferenezrendi szerzetes jeruzsàlemi zaràndoksàgàrôl a XV. szâzad végérôl, s megvan ennek az eredetinél még ritkàbb, a XVI. szâzad elsô tizedében készült utàn- nyomata, a melyet Pécsvàradi Gàbor a sajàt neve alatt bocsàtott kôzre. A XVI. szâzad legolva- sottabb magyar irôjânak, Georgievics Bertalannak a törökökröl irott munkâibôl nem kevesebb mint 17 külônbôzô kiadâst tud a kônyvtâr felmutatni. A harmadik rész kivàlô ritkasâgaibôl megemlitjük még a Màtyàs kirâly és Frigyes csâszâr közt 1463-ban kötött szerzôdésnek 1490 tâjân készült latin és német kiadâsât, a mely kétszeresen becses azért, mert kôtetlen és megvàgatlan àllapotban maradt rânk; tovâbbâ a Mohorai Wydffi Ambrus nôgràdi alispân âltal kôzrebocsàtott Constitutiones inclût regni Ungarie 1488-iki lipesei és a XV. szâzad végérôl valô, hely és év nélkül nyomott mâsodik kiadâsât. Mind a kettô nagy ritkasâg. Szükre szabott terünk nem engedi, hogy tovâbb idözzünk Régi Magyar Kônyvtârunk leirâsânâl. Hogy mindent, a mi benne értékes, ritka vagy becses, megismertessünk, ahhoz kôtetek kellenének. S az ismertetés akkor sem lenne teljes, mert a leggondosabb vâlogatâs mellett is maradna el valami, a mit egyik vagy mâsik olvasô ôrômmel lâtott volna a felsorolâsban. Valôjâban ennek a gyüjteménynek minden darabja kedves és drâga nekünk, mert a legkisebb, legszerényebb füzetke is a magyar szellem, magyar lélek megnyilatkozâsa s emlék a multbôl, melyre ha fâjdalommal, ha bânattal, de mindenesetre büszkén tekintünk vissza: Egy nemzetnél sem voltunk alâbbvalôk. A legnagyobb és a legkisebb régi magyar kônyv.