A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

Kôdexek szekrénye. 4. Kôzépkori kéziratok. Dr. Sebestyén Gyulàtôl. ^ai Szorosabb értelemben kôdexeknek esak a konyvnyomtatås kora elôtt irott kônyveket kellene neveznünk. Mivel azonban a nyomtatott könyv Eurôpâban lassan és nem egyidejüleg hoditott, az üttôrô nyomdavâllalatok bölcsöiböl kikerülö fiatal tnkunabulumok irott versenytårsait még mindig kôdexeknek tekintjük. A nagy nemzetek nyomdâszatânak bôlcsôkorât az 1500. évvel szokàs lezârni s ugyanez a hatâra az eurôpai kôdex-iroda- lomnak is. Àmbâr hazânk a nyomtatâs terén tobb müvelt nyugoti népet megelözött, a nyomdaipar gyors felviràgoztatàsàban mégsem volt oly szerenesés, hogy az inkunabulumok korât a XV. szâzad utolsô evénél szintén lezârhatnâ. Nâlunk a nyomtatott könyv esak a mohâcsi vész utân lesz a nemzeti müvelôdés nélkülôzhetetlen eszkôzévé. Ezért a XVI. szâzad elsô negyedében készült hazai irott könyveknek még kôdex-jellegük van. Az igy hatârolt magyar kôdex-kor kônyvmaradvânyok tekintetében nagyon szegény; de ha e kor egyre gyarapodô tôrténetét elvégre majd sikerül kiépitenünk, a mi sajåtos viszonyaink figyelembevételével mérlegelendô eredmény a nâlunk régibb és gazdagabb kultùrnépek ugyanilyen tôrténeténél aligha lesz disztelenebb. Népünk a vele érintkezô és keveredô tôrôkség révén a nyugoti müveltség befogadasa elôtt, sot mår a messze keleten is, jôl ismerte azt a rovâshoz hasonlô, talàn rovåsbol is eredt kôzép-àzsiai jellegü iråsmesterséget, a mely legtovåbb az erdélyi székelységnél tartotta fenn magåt. A keresztény- ségnek s a nyomåban jàrô nyugoti müvelôdésnek nem ez, hanem a latin betüvetés lett az eszkôze. Szent Gellért még panaszkodott, hogy a kônyvirâshoz szükséges nyers anyag beszerzése nagy nehéz- seggel jâr, de az ùj tudomånynak e küzdelmek daczàra is ô és olasz tårsai, vagy utôdai lettek elso tanitômestereivé. A nélkülôzhetetlen egyhàzi szerkônyvek, iskolai tankönyvek, zsinati hatårozatok stb. mellett nâlunk csakhamar szerkeszteni kezdik a polgàri târsadalmat nevelô tôrvényeket és okleveleket is. Mivel pedig az irâsmesterségnek az egyhâz tudôs fiai voltak hivatott müvelôi, az egyhàzi és vilàgi irâsmüvek nyelve nâlunk egyarânt a latin lett. E nyelven fogalmaztak a kirâlyi kanczellâriâk, hiteles helyek, tudôs kâptalanok, barât-klastromok és felsô iskolåk. A magyarul elmondott prédi- kacziôknak, imâdsâgoknak, kônyôrgéseknek latinul volt megirva az eredetije ; a magyar szentekrôl latin legendak készültek, sôt latinul voltak megirva a nemzet kôzkézen forgô krônikâi is. Kivâltsâgot,