A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

32 A Széchényi orszàgos kônyvtàr ügy làtszik, esak a latinul nem tudo apàczàk élveztek, mert szàmukra magyar forditåsban màsol- tàk az egyhàzi irodalom nélfcülôzhetetlen termékeit. Nàlunk a kôdex-ipar es kôdex-kereskedelem màr a kereszténykor elsô szàzadàban föllendült. Midön Szent Istvàn kiråly az üj püspôkségeket, monostorokat, székesegyhàzakat javakkal ellàtta, nem feledkezhetett meg a dràga kônyvszükségletrôl sem. Az 1015-ki alapitôlevélben olvassuk, hogy a pécsvàradi monostornak 33 könyvet ajàndékozott. Ha nem tudnok, hogy kegyeivel fôként a székesfehérvàri egyhàzat halmozta el, egy 1295-ki oklevélben meglepôdve olvasnôk, hogy az itteni kàptalannak aranyba, dràgakôvekbe foglalt kônyvei égtek el. Az 1276-ban elégett veszprémi kônyvtàr hasonlö gazdagsàgàt viszont az érteti meg, hogy az itteni székesegyhàzat kincsekkel a kirâlynék halmoztàk el. A közeli bakonybéli apàtsàgnak 1086-ban 88, a kedvelt pannonhalminak pedig 1093-ban 72 kédexe volt. A kisebb falusi egyhàzak kônyvszükségletérôl Szent Istvàn és Szent Laszlo szigorü tôrvényei szerint a püspök gondoskodott. A felhozott par tôrténeti adatbol az következik, hogy az Àrpàdkori kodex-termelésnek elso sorban a kiràlyi udvar és az egyhàziak gazdag rezidencziài voltak letéteményesei. Mivel azonban a zivataros idök dûlàsainak ugyane helyek voltak czélpontjai, nàlunk a kôzépkori kôdex-gyüjte- mények nem lehettek hosszüéletüek. Midön a XV. szàzad olasz humaniståi a magyar fôpapokat s élü- kön a hatalmas Màtyàs kiràlyt szenvedélyes kônyvgyüjtôkké nevelték, a püspöki palotàk s kiràlyi vàr- lakok kônyvtàralt egészen ùjbôl kellett megalapitani. A hazai gyüjtôk pénzzel gazdagon ellåtott kovetei az olasz màsolôk mühelyeit zaklattàk. A kiràlynak Budàn külôn màsolok, betüfestôk és könyvkötök dolgoztak. Vàsàrloival Olaszorszàgban még a pàpàk és a gazdag fejedelmek sem versenyezhettek. Kôdex-vadàszai bebarangoltàk a régi Byzancz balkàni provineziàit. Nagy gyüjtôszenvedélyének csak itthon nem nyilott tere. A mit itthon talàlt, az kegyvesztett tanitômesterének, Vitéz Jànosnak szintén üjabbkeletü kônyvtàra volt. Régi kôzépkori kônyvtàraink végleg elpusztultak, mint a hogy elpusztult a vilàghirü budai Korvina is, melynek ragyogô kineseit elôbb kapzsi gyüjtôk dézsmàltàk meg, majd pedig a hôditô tôrôk dülta fôl. A mi Buda visszafoglalàsakor el nem égett, részben a tôrôk kincstàrral hurczoltatott el, részben pedig a hôditô idegenek zsàkmànya lett. Az igy megmenekült emlékek legtôbbje utôbb Konstantinàpolyban és Bécsben merült fel. Az utôbbi helyen a es. és kir. udvari kônyvtàr bejàratànàl az olvashatô, hogy az a budai Korvina maradvànyaibôl gyarapodott (magna parte librorum Serenissimi Regis Mathiae Corvini locupletata). Mire Màtyàs kiràly kônyvtàràt végleg kiüritették, a tôbbi aprôbb kôdex-gyüjtemények is szét- züllôttek. A kôltséges üton elôàllitott irott kônyvek helyét az olcsô, kônnyebben hozzàférhetô s kényelmesebben is olvashatô nyomtatott kônyv foglalta el. A hol az irott emléfceket régiségükért meg nem becsülték, a kônyvkôtômühelyekbe kerültek s itt a papirlapokbôl tàblat, a pergamen- lapokbôl tàbla-takarôt, füzésvédôt készitettek. Màshelyütt az olvashatatlannà avult és fakult holmit még ennyire sem érdemesitették. A véletlenül megmaradt kôzépkori könyveknek csak akkor lesz ismét értékük, midön az ùjabb korban ismét gyüjtôk és gyüjtemények tàmadnak. Ezért a hazai nagyobb kôdex-gyüjtemények mind ûjabb keletüek. Ilyen a Magyar Nemzeti Müzeum kônyvtàràban talàlhatô kôdex-gyüjtemény is, mely a külfôldi nagy kônyvtàrak hasonlô gyüjteményei mellett kicsiny ugyan, de a hazaiak kôzt 400-nàl tôbb kôtetével mégis a legnagyobb és legértékesebb. A kônyvtàr alapittatàsa idején a kôdexek szàma még elenyészôleg csekély volt. A gyarapodàs hosszü sorrendjét a hazafias pozsonyl kàptalan nyitotta meg azzal, hogy 1812-ben a nemzet kineses hàzànak ajàndékozta beeses kôzépkori misekônyveit és a Halotti Beszéddel és Kônyôrgéssel ékeskedô XIII. szàzadi Pray-kôdexet; Majna-Frankfurt vàrosa Jôzsef nàdor révén 1814-ben kônyvtàràbôl a Szent Istvàn kiràly legendàjàt tartalmazô XII. szàzadi Hartvik-kôdexet engedte àt. De a Magyar Nemzeti Müzeum kôdex-gyüjteményének alapjåt tulajdonkép az 1832-ben àllami üton megvett s 1851-ben kiegészitett Jankovich-kônyvtàr vetette meg. A kôdexekben gazdag kônyvtàr elsô, nagyobb felének bekebelezése utàn a grôf Illéshàzy-csalàdtôl 1835-ben ôrôkôlt dubniczi kônyvtàr jelentett nagyobb gyarapodàst. Az 1844-ki orszàggyülés, a nàdor odaadô tàmogatàsàn felbuzdulva, arrôl intézkedett, hogy a folyton gyarapodô kôdex-gyüjtemény szàmàra a külfôldôn elszôrt Korvin-kôdexek is vissza-