A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

34 A Széchényi orszagos könyvtar A Magyar Nemzeti Müzeum késôn keletkezett s tôbbnyire csak hazai szempontokbol gyara- pitott kônyvtàrànak kodex-gyüjteményében egyetemes jelentôségü kütfôket keresnünk nem szabad. Ilyennek egyelore csak Apollonius Tyras X—XL szàzadi illustrait kodexe, egy XII XIII. szàzadi Paulas Diaconus Hist. Langobardorum, egy XI. szàzadi Vergilii opera, egy XV. szàzadi pergamen térkép, egy XIII. szàzadi Bernardi Morlanensis De contemptu mundi, dementis IV. Papae Epistolae (XIV. sz.), Hamberti (helyesebben Gerardus de Fracheto) Vitae et gesta ord. fratr. praedicatorum, B. Fratris Francisci et sociorum eius legenda (mely egy berlini tàrsàval az Ehrenfeld-kodex forrås- szôvegét örzi), Gualteri de Castiglione De vita et morte Alexandri egy XIII. és Colonnai Guido trôjai historiàjànak egy XIV. szàzadi màsolata volna tekinthetô. Késôbb, ha egy tudomànyos katalogussal gyüjteményünfcet az europai tudomànyos vilàg szàmàra hozzàférhetôvé teszszük, a szélesebb kôrü kutatàs esetleg még egyéb rejtett kincsünk értékét is fölismerheti. De ha szoveg dolgàban szegények maradunk is, a kôzépkori kônyviràs egyetemes tôrténetében iparmüvészeti szempontbol rendkivül gazdagon kàrpôtol bennünket az, hogy olyan remek kôdexekkel rendelkezünk, a melyek egy vilàghirü kôzépkori magyar kônyvtàrnak voltak kinesei. A fényes Korvin-ködexeket értjük, a melyekbôl gyüjteményünkben 11 darabot ôrzünk. Ez pedig nagyon tekintélyes szàm, ha tudjuk, hogy kôzel tizedrésze annak, a mi a hazai és külfôldi gyüjtemé- nyekben eddig kétségtelen Korvin-kôdexnek bizonyult. E kineseink értékét nagyban emeli az, hogy a feldùlt és széthurczolt budai kônyvtàrnak csaknem minden müvészi sajàtossàgàt visszatükrözik. A kézirat- diszités egyik legnagyobb mesterét, a firenzei Attavantes-t, két példàny, a fentebb emlitett J. Damas- cenus-kôdex és a Modenàbôl visszakerült y. Cfirysostomi Omeliae czimü kôdex mutatja be. A màsik modenai kötet Hieronymus: Comment, in Epist. Pauli szôvegét a kitünô Francesco del Chierico ecsete làtta el pompàs czimképekkel és lapszéli diszitményekkel. A konstantinàpolyi kôdexek egyikének Trapezuntias in Rhetoricos etc.) szintén egy elsörangü miniator, a szélesebb ecsetet kezelô Gherardo festett gyônyôrü czimlapot. A tôbbi példàny diszitése a firenzei Vespasiano Bisticci-féle modort szokott finomsàgàval és biztossàgàval, de minden nagyobb leleményesség és egyéni müvészet nélkül mutatja be. A kônyvmàsolô és kônyvfestô mühelyek esetleges fogyatkozàsait Màtyàs kiràly a kônyvkôtés remekléseivel kivànta ellensülyozni. Az Olaszorszàgbôl hozott pergamen kôteteket itthon selyem-bàrsonynyal bevont aranyos és zomànczos kapcsokkal ellàtott fatàblàkba foglaltàk, a kônyv- szélek metszéslapjait bearanyoztàk, bemélyitett, vagy festett arabeszkekkel diszitették. Eredetileg a négy konstantinàpolyi kötet mindegyikének ilyen bàrsony kôtése volt; de a finom kelme a hosszü hànyatàs alatt mint ez a Plaufi Comoediae kôdexén rapasztalhatô — nagyon megrongàlôdott, sôt az emlitett Trapezuntius-kôdexrôl le is foszlott. A Polybius : Historiarum libri lila szinü s az Augustinus: De civitate Dei pàratlan szépségü bibor-vörös kôtése néhàny remek zomànczos kap- csàval együtt elég épen megmaradt. Müvészi szempontbol még e kôtéseknél is becsesebbek azok a példànyok, a melyekre bàrsony helyett vôrôs maroquin-bôrt alkalmaztak. E kôtési môdhoz, melyet nàlunk Vitéz Jànos olaszorszàgi kônyvel ismertettek meg, mintàt a Mediciek izlését szolgàlô firenzei mühelyek szolgàltattak. A Korvina ilyen olasz kôtései kôzül gyüjteményünkbe két példàny került: Sallusiii De bello Catilinario és a Vitéz Jànos szôvegjavitàsàval ellàtott Joh. Scholastici Opera. De a bôrtàbla nagy mezejének kere- telésére és tagolàsàra igen alkalmas vaknyomatü fonatos szalagdisz a keretelt és tagolt mezô kitôltése alkalmàval màr jôval egyhangübbnak bizonyult, mintsem hogy a pompakedvelô magyar kiràly izlését kielégithette volna. Ezért a budai mühelyben egy olyan külôn stil keletkezett, a mely az olaszos keretet arany, ezüst gyöngysorokkal és gyôngyszemecskékkel gazdagitotta, a keret belsejére pedig egy egészen szokatlan lombdiszt alkalmazott. Ezt a keleties, talàn a keleti textilipar ornamentikàjàt szem elôtt tartô lombozatot, hogy az emlitett kerettel ôsszhangban legyen, folyton vàltozô formàkban (több- nyire stilizàlt kereszt, csillag, piskôta és egymàst szelô körök, körivek formàjàban) szerkesztett mértani vonalak hatàroljàk. Az igy keletkezett lombdiszt a könyvkötö mindig a hatàrolt területhez alkalmaz- kodva szerkesztette meg. Ûgy a mértani vonalak, mint a lombozat szerkesztésében magàt soha nem ismétlo leleményesség nyilvànul. A könyvkötö otletességét különösen a lombozat tette prôbàra, mert