A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene
År: 1902
Forlag: Hornyánszky Viktor Császári És Királyi Udvari Könyvnyomdája
Sted: Budapest
Sider: 382
UDK: St.f. 9(074) A Mag
(Titel: Det ungarske nationalmuseums fortid og nutid)
Søgning i bogen
Den bedste måde at søge i bogen er ved at downloade PDF'en og søge i den.
Derved får du fremhævet ordene visuelt direkte på billedet af siden.
Digitaliseret bog
Bogens tekst er maskinlæst, så der kan være en del fejl og mangler.
42
A Szêchényi orszâgos könyvtar
Måsolatokkal kezdjük rövid szemlénket. Mert a XVI—XVII. szåzadbeli irôk müveibôl eredeti
kézirat arånylag kevés maradt. Érdekes azonban, hogy a mint egyes müvek példånyai az idôk
folyamån ritkulni kezdtek, a lelkesebb kônyvgyüjtôk iparkodtak ezeket legalåbb kézirati måsola-
tokban megszerezni. Az Illéshàzy-, Jankovich-, Nagy Istvàn-féle s mås gyüjteményekben több ilyen
masolat maradt meg. Kézirattårunk Heltai Gåspår, Tinôdi, David Ferencz, Magyari Istvån s måsok
müveibôl ôriz tôbbé-kevésbbé régi es hiteles måsolatokat. Különös érdekességre szåmithat ezek között
Erdôsi Sylvester Jånos magyar grammatikåjånak az a måsolata, melyet a Sinai Miklos debreczeni
tanår birtokåban volt egyetlen példåny utån Kazinczy Ferencz titokban måsoltatott le, hogy „Magyar
Régiségek és Ritkasågok“ czimü kiadvånyåban kôzzétehesse. A måsolatot Kazinczy, mint a kézirat
elött levô s 1808 februar havåban Széplialmon kelt dedikåczio mutatja, Széchényi Ferencz grofnak
nyujtotta åt, „hogy az åltala a liazånak adott Bibliothéka kincsei ezzel is öregbittessenek“. Most mår
a még mindig egyetlen nyomtatott példåny is a konyvtår kincsei között van, azonban ez a titokban
készitett måsolat is érdekes, mert jellemzô emléke a nagy irodalmi reformåtor élénk tevékenységének*
Nyelvtudomâny-tôrténetünk egy måsik nevezetes emléke: Geleji Katona Istvån grammatikåja Révai
Miklos gondos måsolatåban van meg a kézirattårban. A XVII. szåzad nagy epikusånak, Zrinyi
Miklösnak emlékét is måsolatok ôrzik, köztük a „Török Afium“-nak, tovåbbå Montecuccoli vådiratå-
nak és Zrinyi erre irt vålaszånak XVII. szåzadbeli måsolatai. Azonban eredeti kéziratokkal szerepel
régebbi tôrténeti irodalmunk két kivålo alakja, Verancsics Antal és Istvånffy Miklos. Amannak iratai
nagyobbrészt a levéltårba tétettek åt, a kézirattårban maradtak azonban összefüggö tôrténeti dolgozatai,
s dgy ezek, mint Istvånffy nagy tôrténeti müve: Historiarum de rebus Hungaricis Libri XXXVIII. —
egy 613 leveles nagy kotet — gyüjteményünk értékesebb darabjai kozé tartoznak. Eredeti kéziratban
ôrizzük az oly hosszü idôn åt nagy népszerüséget élvezett epikusnak, Gyôngyôsi Istvånnak is egyik
fômunkàjàt: „A tsalård Cupido“-t, s viszont az oly hosszasan ismeretlenul maradt Rosnyai Dåvid-
nak a magyar szép-prôza tôrténetében most mår oly nevezetes helyet elfoglalo müvét, a Horologium
Turcicum-ot, Beôtliy Zsolt szintén a mi kézirattårunkban fedezte fel. De sietnünk kell rovid szem-
lénkkel. És igy is némely igen becses dolgokrol, éppen csak hogy megemlékezhetünk. Igy pi. az iskolai
dråmåk érdekes sorozatårol, vagy az u. n. Måtray- és Szencsey-kôdexekrôl, mely két utobbi a kurucz-
koltészet kincseinek két legnevezetesebb gyüjteménye, s közülök a måsodik, szines kezdôbetüi miatt,
mint a népies konyvornamentikånak emléke is figyelemremélto.
Meg kell azonban kissé ållapodnunk irodalomtôrténetünk egyik legszomordbb idôszakànak, az
u. n. nemzetietlen kornak (1711 1772) a maga koråban, fåjdalom, ismeretlenul és igy hatås nélkül
maradt kivålo iroi talentumånål, Mikes Kelemennél. Nem kevesebb, mint 15 kotet oly eredeti kéziratot
ôriz tôle a kézirattår, melyek csak azota våltak irodalmi kozkinesesé, miôta a Muzeum birtokåba
jutottak. Az 1873-ban megszerzett Farkas Lajos-féle gyüjtemény kéziratai között fedezte fel Pulszky
Ferencz a nagybecsü anyagot s érthetô örömmel sietett felfedezésérôl mår 1879-ben a Kisfaludy-
tårsasåg egyik ülésén hirt adni. Azôta tôbben is foglalkoztak e kéziratokkal, a melyeknek révén a
Mikes iroi arczképe egy pår dj vonåssal gazdagodott. Nem mintha e munkåk bårmelyike csak
meg is kôzelitené jelentoség és irodalomtorténeti érték tekintetében a „Törökorszägi Levelek“-et,
irodalmunknak ezt a drågagyongyét, mely oly sajåtos kôrülmények közt termett meg a szåmuzottség
mêla hangulataibol. Azonban låtjuk ezekbôl a folyton munkålkodo Mikest lelkének mély vallåsos-
sågåval, mely az åjtatos müvek egész sorånak leforditåsåra készti, s üjabb adatot nyerünk a „Mulat-
sågos Napok“-ban szépirodalmi hajlamait illetöleg is. Ez a forditåsa, mely stilus tekintetében is
figyelemremélto alkotås, néhåny év elött mår megjelent nyomtatåsban, a vallåsos müvek kôzül pedig
a Szent-Istvån-tårsulat éppen most szåndékozik egy-kettôt kôzzétenni. E sivår korszaknak måsik
nevezetes prôzairôja, Faludi Ferencz két dråmai müvén kivül kôlteményeinek egy eredeti és két
måsolatos kéziratåval van képviselve. Ez utobbiak is becsesek, a mint ezt Négyessy Låszlo a kôlte-
mények åltala eszközölt dj kiadåsåban nagy szakavatottsåggal kimutatta.
Megint mellözünk sok tiszteletremélto nevet (Bod Péter, Bél Måtyås, Amade Låszlo, Råday
Pål stb.), hogy az irodalmi djjàszületés egy pår nevezetesebb alakjåval kissé részletesebben foglalkoz-