A Magyar Nemzeti Múzeum Multja És Jelene

44 A Széchényi orszågos könyvtar Xf ° Ï° , il7 nyomdafestéket sohasem låtott versek, pasquillok, feljegyzések JX1 trÆVa ^s2letekre menö ^neti vizsgålédås még sok intim adatot, vonåst nélX ^1T m 2 hel^énval6 megemlékeznünk a kézirattàrnak szåmos czenzurai T^H “' T mar tefmés2etüknél f^a oly l^os ütbaigazitök a korszellem tanulmånyo- bo W A H:en7nfk ^y-^y æ^i^ése, kihùzâsa sokszor a legbeszédesebb adattå vålik, ugy KTafU^ - T^ ^ar^^01 val° ^izsgålåsa - érdemes és hasznos munkånak ébres^ TT ^^^ tøtt ^^ * helyen is emléket a „nemzeti szellem tüzes a hol Xbôl' TXanna 'Ï nevét tÖbbek k02t 946 kötet ké2irata is Ôrzi tônyvtàrunkban, ol eletebol nem kevesebb, mmt harmincznégy esztendöt töltött el. E nagy kézirattômeg java részèt az o tudomanyos jegyzetei képezik, s habar az „igazsågok« nagy része, melyeket ezekböl tôrténeti es nyelveszetr muvexben leszürt, màr régota inkåbb csak mint kuriozumok élnek a köztudatban, maguk a pon os es oriasi területrôl gyüjtôtt adatok különbözö kutatåsoknål még mindig jo szolgålatot tesznek. TTti ' T°n e7ditofum“ kötetei «^ivan ållandoan hasznålatban vannak. Jozsef nådornak hX^ ^tart02ik' hogy a Horvåt lstvån ^y^t és kéziratait mindjârt ennek halaa (1846) utan a Muzeum részére biztositotta. Az egész kézirati anyag màr rég rendezve van s T1T s2ep tanulmany ^«etében a kézirattârnak oly tragikus veget ért kivålo alkalmazottja, dr. Nagy Sandor tette kozzé, felosztva az egészet nyelvészeti és bibliografiai csoportokra, melyekhez a levelezes nagy ecsu kötetei és a „Horvåt Istvån Mindennapija“ czimen ismert naplo jårulnak. Most mar kozeledunk irodalmunk legdicsobb korszaka felé, s a legnagyobb nevek elott még csak a krrtikai szellem kivålo képviselôjérôl, Bajza Jozsefröl ejtünk egy pår szot, kinek irodalmi hagyateka szmten a Muzeum birtokåba jutott. Legérdekesebb ez iratok között verseinek gyüjteménye, a mennyiben az aprolékos mugonddal dolgozo költöt itt „a munkånål leshetjuk meg“. Péterfy Jenö éppen a mùzeumi kézirat felhasznålåsåval irta meg Bajzårol szölö tanulmånyå- nak azt a remek részét, melyben a költö képzeletének leg- finomabb mozdulatait és lelkének legtitkosabb rezzenéseit oly mesterien mutatja be. És most szöljunk irodalmunk fénykorånak nagy alak- jairol, kikben az uttörök lelfces munkåjånak eredményeként a nemzeti szellem és tartalom vilågirodalmi szinvonalon ållo müvészet segitségével szölal meg. A ki kôztük korra az elso: Vörösmarty, több levelén kivül mindössze néhåny kolteményének kéziratåval van képviselve. Igaz, hogy ezek között van a Szözat is, s a rå vonatkozö kézirati emlé- kek kis szåmåért mintegy kårpotlåsul szolgål Gyulai Pål åltal irt életrajzånak eredeti kézirata. Petöfi azonban rovid på- lyåjånak egész oriåsi nagysågåban szerepel a mi gyüjteményünkben. Valöban o a Nemzeti Müzeumban is kivételes kegyelet tårgya. Tüneményes pålyåjånak s ragyogo szellemének emlékeit külön gyüjtemény Petofi Såndor irodalmi hagyatéka. örzi, melynek alkotorészei a nagy költö eredeti fcéziratai, mûveinek elsö kiadåsai, ^at konyvt-anak egyes darabjai s végül néhàny ereklyetårgy. A kéziratok és ereklyék az u. n. Petoh-szekrenyben vannak elhelyezve, melyben azokat a költö testvérôcscse, Petofi Istvån, 1880. aprilis ho 30-an Puszta-Csåkon bekövetkezett halålåig ôrizte. Halåla elott két nappal kelt végren- deleteben a nagy kincset illetöleg a következö intézkedést tette: „Båtyåm kéziratait szekrényével